A történet körülbelül két évvel később játszódik, mint az anime. Maron szülei elváltak, és az anyja hozzáment egy férfihoz, akinek volt egy tizenéves gyereke. Maron a nyár egyik felét apjánál, a másikat anyjáéknál töltötte. A féltestvérét nagyon megkedvelte. Mindig nagyon jókat szórakoztak. De erről senki sem tudott, csak Miyako, akivel megígértette, hogy nem mondja el senkinek. Fin visszatért Istenhez, de utolsó kívánsága az volt, hogy Maron ne emlékezzen semmire se a történtekből.

Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Korán reggel Miyako már Maron, ajtaján dörömbölt és próbálta sürgetni. Hát nem sok sikerrel azt megmondhatjuk. Tíz perc várakozás után egyszer csak nyílt az ajtó.

- Mit akarsz ilyen korán Miyako?- szólalt meg valaki az ajtó mögül.

- Semmi különöset csak annyit, hogy már megint el fogunk KÉSNI!!! És Pakkalamao tanárnő megint mérges lesz. És tudod, hogy mit csinál akkor. Belegondolni is rossz. Lassan emiatt fülészetre is kellene mennem. Meg egyébként is ez az utolsó tanítási nap. Legalább ma ne késsünk el.- mondta Miyako.

- Jól van, na! Megyek már. Megyek már. Nem kell annyira kiabálni.- mondta a lány és elment felöltözni.

Az iskolából körülbelül negyed órát késtek. A tanárnő reakciója a szokásos volt. Szerencsétlenségükre a tanárnő kezében volt a furulyája, és mint mindig a szokásos hangokat adta ki rajta. Majd Maront és Miyakot is kiküldte az osztályból, de nem ők voltak az egyedüli kint állók. Mellettük volt Chiaki is, aki már bemenni se mert. A két lány enyhén meglepődött mikor a mellettük álló fiút meglátták.

- Hát te mit keresel itt? Nem csörgött az órád? Vagy mi?- szólalt meg Maron. Majd egy gúnyos mosoly követte a mondatokat.

- Valahogy úgy. Tudod, nem voltál mellettem, így nem volt ki felébresszen.- mondta Chiaki.

Miyako mikor meghallotta ezeket a szavakat, azonnal Maronra nézett, aki csak ennyit mondott:

- Álmodik a nyomor!

Ekkor megint megszólalt a tanárnő furulyája, mint mindig ugyan azon a fülsüketítő hangon. Majd így szólt a tanárnő.

- Maron Kusakabe, Chiaki Nagoya! Úgy tudom, ha valakit kiküldenek az osztályból, azt azért teszik, hogy büntessék vele, nem azért, hogy szórakozzon. Büntetésből mind a ketten benn maradtok délután. Remélem érthető voltam.- mondta a tanárnő majd visszament az osztályba.

- Szuper vagy Chiaki. Már megint miattad, kell bent maradnom.- mondta Maron majd felháborodva elfordult tőle.

- Nem is tudom, kikezdte a beszélgetést. Várjunk csak ki is? Ah már meg van TE. Tehát nem tudom miért pont én, lennék a hibás. Amikor minden a te hibád.- mondta Chiaki, majd ő is elfordult.

- Már megint kezdik. Jaj de jó. És megint nekem kell a békítőnek lenni. Imádom ezt a munkát. Ha a hét minden napján nem vesznének össze, akkor meg halnának? Ez így nem mehet tovább.- gondolta Miyako.

Veszekedések és kibékítések közepette teltek el az órák. Aztán mindenki haza ment, csak a két „jó madár” maradt benn, hogy a büntetést letöltse. Hát az első fél óra jól kezdődött. Senki se szólt egy szót sem. Chiaki, mint mindig hátra dőlt a székével és a plafont bámulta. Maron meg csak ült a padja előtt és nézte a táblát. Fél óra elteltével nagy csörömpölés hallható az egyik pad felől. Maron ekkor hátra fordult és a nevetés fogta el.

- Ne nevess! Veled is megtörténhetett volna.- mondta a földön fekvő Chiaki, aki épp most próbált fel állni.

- Velem?! Hát velem éppen nem. Ugyanis én nem dülöngélek itt a székkel, mint akinek nincs jobb dolga.- válaszolta az előtte ülő lány.

- Mit fogsz csinálni miután „letöltötted” a büntetést?- kérdezte Chiaki, hogy elterelje a témát erről a kis incidensről.

- Szerinted az orrodra kötném? Hát nagyon tévedsz. Ha te lennél az utolsó ember a Földön, még akkor sem.- mondta Maron.

- Létszi!!!! Fogadjunk, hogy haza mész. Ebben 100%-ig biztos vagyok. Tehát haza kísérhetlek?- kérdezte Chiaki, aki épp, hogy fel tudott állni. Szegényke nagyon megüthette magát.

- Biztos vagy benne!? Lehet, hogy a „barátomhoz” megyek. Erre nem gondoltál? Tudod nem te vagy az egyetlen férfi a világon, és nem is a leghelyesebb.- válaszolta a kérdezett.

- Mi!!!! A barátodhoz. Ki? Hol? Hogyan? Miiii? Neked nincs is barátod. Akkor találkoztam volna vele. Csak át akarsz verni.- a féltékeny Chiaki nem tudta mire vélni a lány szavait.

- Te tudod, de ha netán egy ismeretlen fiúval látsz, akkor ne lepődj meg.- Maron ezzel a mondattal, csak továbbidegesítette Chiakit. Mint ha nem lenne így is elég ideges. Szerencséjükre ekkor lejárt a büntetés és mindketten mehettek, arra amerre láttak.