A reptéren kifejezetten sok ember volt. De ez ilyenkor természetes. Hiszen most kezdődött el igazán a nyár. Ilyenkor minden diák nyaralni megy. Maron a 10. Bejáratnál volt.(Még nem voltam reptéren, ezért, ha valami hülyeséget írok, ne vegyétek komolyan. Köszi! Az író.) Úgy látszik vár valakire, de kire? Maron kezében egy fénykép volt. Réginek látszott. Legalábbis jól meg volt gyepálva. Egy fiú volt a képen.

- Végre eljön hozzám. Olyan régen találkozunk. Biztos jó lesz. Már csak azért is, mert az egész nyarat itt tölti. Tök jó, hogy anyuék beleegyeztek abba, hogy eljöjjön.- gondolta magában Maron.- Vajon mennyit változott mióta láttam? Biztos nőtt egy pár centit. Fogadok, hogy azzal fog jönni mindjárt, hogy milyen jó író és hogy mennyi könyvet kiadott már. De én se hagyom magamat. Megmondom majd neki, hogy első lettem az olimpián. De vajon hol késik már. Reméljük nem történt semmi komoly.

Ebben a pillanatban meglátta a fiút. És el kezdett integetni. Maron lassan elindult a fiú felé. A haja szőkés barna volt. Egy fekete rövid ujjú póló és egy műszálas bő szárú nadrág volt rajta. Két lépéssel a fiú előtt megállt majd ezt mondta.

- Üdvözöllek Tokióban. Remélem, jól utaztál.

- Természetesen jól utaztam. De azért nem ilyen üdvözlésre gondoltam.- mondta a fiú, majd megölelte a lányt és megpuszilta az arcát.

Ekkor az egyik oszlop mögül egy fiú, pontosabban Chiaki figyelte a „párt”.

- Ki ez a gyerek? Biztos valami drogos, vagy börtöntöltelék, és pont most szabadult.

- Jaj Chiaki. Ezt még te sem gondolhatod komolyan. Csak van annyi esze ennek a lánynak, hogy nem egy olyan pasit választ, akinek nincs rendben az élete. Ne legyél már ilyen féltékeny.- mondta Access.

- Még hogy én féltékeny!!! Megvakultál!!! Komolyan mondom, hogy nem vagy normális. Nem emlékszel, hogy gondolkodási időt kért?- mondta felháborodva Chiaki.

- Ha nem vagy féltékeny, akkor miért vagyunk itt? Egyébként is már olyan rég volt ez a gondolkodási ügy, hogy azt is mondhatnánk, hogy szakítottatok.- válaszolta Access.

- Pontosabban egy éve négy hónapja tizenöt napja és öt órája volt ez az ügy.- válaszolta Chiaki.

- Kóros. És még azt mondja, hogy nem szereti. Aki ezt elhiszi az csak egy személy lehet. Még pedig Chiaki maga. Ki kell gyógyítanom ebből, vagy újból össze kell hoznom vele.- motyogta magában Access.

- Mit mondtál? Nem értettem semmit?- kérdezte Chiaki.

- Nem fontos. Csak gondolkodtam.- válaszolta Access.- Egyébként mit keresünk még mindig itt? Maronék már rég elmentek.

- Tényleg. Nem láttad, hogy merre mentek?- kérdezte Chiaki.

- De. Az előbb fogtak egy taxit és gondolom haza mentek. Szerintem mi is mehetnénk már. Mert már mindenki téged néz, hogy kivel beszélsz, és mit lesel az oszlop mögül. Még a végén a rendőrségen töltöd az éjszakát.- mondta a fekete angyal.

Mikor Chiaki felfogta végre, hogy mit mondott az angyal, gyorsan fogtak egy taxit és ők is haza mentek. Chiaki egész este nem tudott aludni. Egyfolytában csak arra a srácra gondolt, akit együtt látott Maronnal. Lassan telt el az este. Bezzeg Access úgy aludt, hogy még egy ágyú se tudta volna felébreszteni.

Maronék eközben nagyon jól szórakoztak. Egyfolytában azt lehetett hallani, hogy hogy nevetnek. Ez természetesen nagyon idegesítette Chiakit. Majd csönd lett. Ekkor Maron így szólt:

- Figyi Angel. Van valami, amit még nem mondtam el. A szomszédban lakik egy srác. Még régebben jártunk, de én gondolkodási időt kértem. Ez kb. másfél éve volt.- mondta Maron.

- Te atya úr Isten! Másfél éve!!! Hogy bírta eddig?- kérdezte Angel.

- Befejezhetem?- vágott közbe Maron.

- Természetesen.- válaszolta a fiú.

- Tehát az a nagy kérésem, hogy had mutassalak be úgy mintha a mostani barátom lennél. Létszi!!! Tedd meg a kedvemért. Legalább csak néhány hétig. Naaaaa!!!!!!!- kérlelte Maron.

- Jól van megteszem. Már csak a kaland miatt. Mit fognak apuék szólni? Egyetlen egy feltételt azért szabnék. Még pedig azt, hogy én négy hétig leszek a barátod. Aztán mindent elmondasz neki. Rendben?- válaszolta Angel.

- Te vagy a legrendesebb bátyó a világon. Tudtam, hogy rád számíthatok. Egyébként anyuéknak ne szólj egy szót se erről jó?

- Na jó. De csak, mert te kérted.

Még beszélgettek egy ideig, majd elmentek aludni.