Eközben a másik lakásban:

- Már meg is jöttem. Mi jót készítettél ebédre?- érdeklődött Angel.

- Nem mindegy? A lényeg az, hogy ehető legyen. Nem? Tehát ne kérdezősködj, hanem egyél. Mellesleg spagetti van ebédre. Remélem, megfelel az úrnak.- válaszolta Maron.

- Ebéd után szeretnék beszélni veled. Nagyon fontos, de most együnk…. Isteni finom ez a spagetti. Anyád nem tud ilyen jó spagettit főzni.- mondta Angel.

Fél óra elteltével be is fejezték az ebédelést.

- Miről akartál beszélni?- kérdezte Roni.

- Nem miről, hanem kiről.

- Jaj ne! Hagyjuk a témát. Nem akarok róla beszélni.- szakította félbe a beszélgetést.

- Nem vetted észre, hogy viselkedett mikor bemutattál neki, mint a barátodat? Nagyon szenved. És az volt a szándéka, hogy leissza magát a sárga földig. Ha a helyedben lennék én nem engedném, hogy elváljunk. Egy ilyen szerelmet meg kell tartani. Gondolkodj már egy kicsit. Csak nem vagy ilyen vak.

- Te csak ne szólj bele! Te nem értesz semmit! Az egészről nem tudsz semmit!- ordibálta Maron.

- Miről nem tudok semmit? Ha elmondanád, talán megérteném. De így nem tudok segíteni. Az egyességgel kapcsolatban, azt kell mondanom legkésőbb jövő hét végén el kell mondanod az igazat. De lehet, hogy nem fog örülni, amikor meghallja. Készülj fel a legrosszabbra is. Vagy tudod mit. A legegyszerűbb az lesz, hogy úgy tűntetjük fel, mintha szakítanánk. Megegyeztünk. Így mindegyőnknek jó lesz. Majd keresek valami lakást. Aztán még furcsállni sem fogja. Rendben?

- Jól van, ha akarod. Majd addigra keresünk valami lakást. De ha lehet had én fizessem a bérletdíjat.- mondta Maron.

- Nem, a bérletdíjat én fogom fizetni. Ennyit csak megtehetek az egyetlen húgomért.

Ebben a percben kopogtattak az ajtón. Maron azonnal ment és kinyitotta az ajtót. Az ajtó előtt Miyako állt.

- Szia Miyako! Hát te mit csinálsz itt ilyenkor?- kérdezte Maron.

- Anyu kérdezi, hogy nem-e akarsz átjönni és velünk ebédelni?- mondta Miyako.

- Roni hova rakjam a tálakat?- kérdezte a konyhából egy hang.

- Mindjárt megyek Angel. Várj egy percet.- válaszolta Roni.

- MARON!!! Magyarázatot kérek tőled. Ki ez a gyerek a konyhádban? És én miért nem tudok róla semmit?- faggatózott Miyako.

- Gyere be és elmesélek mindent.

Hosszas beszélgetés után Miyako már mindent értett. De azt is észre vette, hogy Angel milyen helyes. Szinte az első látásra belezúgott. Egész beszélgetés alatt le sem tudta venni a szemét róla.

 - Szerinted ehhez Chiaki mit fog szólni? Abban biztos vagyok, hogy nem fog örömében ügrándozni. Egyébként te ezt, hogy gondoltad? Miért csinálod ezt vele? Hiszen tudod, hogy szeret téged. És mindent megtenne érted. Nem emlékszel, hogy mi történt két évvel ezelőtt. Hupsz! Ezt nem kellett volna mondanom.- mondta Miyako.

 - Két évvel ezelőtt nem történt semmi. Miről beszélsz te?- kérdezte kíváncsian Maron. Ekkor adta fel Angel, hogy egyszer valamikor megérti a lányokat, és fogta magát elment a másik szobába. Magukra hagyva ezzel a lányokat. Bár arra nagyon kíváncsi volt, hogy mi történt két évvel ezelőtt.

 - Semmi sem történt két évvel ezelőtt. Legalább is nem veled. = Remélem nem lesz ebből semmi gond.= - mondta Miyako.- Holnap még beszélünk, de nekem most el kell mennem. Majd holnap még beszélgetünk, jó? Szia! És vigyázz Angellal, ne hogy valaki elvegye tőled. Ugye érted, hogy hogy értem.

Miyako elindult az ajtó felé, de az ajtóban, Angel megállította. Majd így szólt:

- Beszélnünk kell! = Remélem, nem vette észre, hogy egész végig őt néztem. -gondolta magában Miyako.= Holnap délután megfelel? – kérdezte Angel.

- Persze, de miről?- válaszolta Miya-chan.

- Roniról. Meg szeretném tudni, hogy mi volt két évvel ezelőtt. És mielőtt azt mondanád, hogy nem történt vele semmi két évvel ezelőtt, akkor nagyon tévedsz, hogy én ezt beveszem. Nekem mindent elmondhatsz. Én csak segíteni szeretnék Maronnak. És csak úgy tudok neki segíteni, ha mindent tudok.- mondta Angel.

- Jó, rendben. Mindent elmondok, bár nem hinném, hogy el fogod hinni. De egy feltételem van. Még pedig az, hogy ezt senkinek az égvilágon nem mondod el. Legfőképpen Maronnak nem. Értve?!- válaszolta Miya.

- Megegyeztünk. Holnap délután kettőkor a közeli kávézóban. Szia!- egyezett bele Angel, majd hagyta, hogy a lány elmenjen.

- Szerencsém volt. Nem vette észre, hogy mennyire tetszik nekem.- motyogta magában Miyako.