Másnap. Délután kettőkor mind a ketten megjelentek a megbeszélt helyen. Miyako egy kicsit előbb érkezett és rendelt mindkettőjüknek egy kávét. Nem sokkal később jelent meg Angel. Azonnal észre vette Miyakot. Elindult felé. Már messziről köszönt neki. Mire Miyako felnézett, már ott állt előtte, majd leült.

- Ha nem baj rendeltem kettőnknek egy-egy kávét.- mondta Miya-chan.

- Nem gond. De térjünk a tárgyra. Szeretnék mindent tudni. Remélem, nem hagysz ki semmit sem. Tudod minden részlet fontos lehet, ahhoz, hogy sikerüljön kideríteni még is mi Roni baja. Miért nem akarja látni Chiakit. Tehát kezdj bele.- mondta „izgatottan” Angel.

- Biztos vagy abban, hogy tudni akarsz mindent? Most még visszafordulhatsz, de ha már belekezdtem nincs vissza út.- ezzel próbálta elijeszteni Angelt Miyako, de nem járt sikerrel. Eközben meghozták a kávékat, Miyako pedig belekezdett a mondókájába.

- Maron története két és fél évvel ezelőtt kezdődött, mikor találkozott Finnel. Ő egy tíz centis angyal és különlegessége az, hogy nem láthatja mindenki. Ne néz így. Ez tényleg így volt. Sajnos azt nem mondhatom, hogy kérdezd meg Maront, mert ő nem emlékszik semmire. Na mindegy. Ez már nem az eleje, és ha össze-vissza ugrándozok az idősíkokban, akkor még úgy se fogsz megérteni semmit sem, mint ha rendesen mondanám el szépen sorjában. Tehát megismerkedett Finnel. Fint Isten küldte, hogy felruházza Maront egy különleges erővel.

- Ugye ezt nem akarod komolyan mondani. Azért ilyen hülyének én se nézek ki. Ezt nem fogod elhitetni velem.- mondta Angel, aki semmit sem akart elhinni.

- Én tegnap előre megmondtam, hogy nem fogod elhinni, de te csak azért is meg akartad tudni Maron múltját. Tehát vagy elhiszed, vagy most hagyjuk abba a beszélgetést. Mit válaszolsz? Ugyan is fölöslegesen nem akarom jártatni a számat. Tehát mi a válaszod?

- Tegyük fel, hogy elhiszem ezt az egészet. Majd a végén megmondom, hogy feleslegesen jártattad a szádat vagy sem. Tehát a folytatást szeretném hallani.

- Tehát azt az erőt meg is kapta. De ezzel az erővel együtt egy feladatot is kapott. A feladata az volt, hogy a világunkban előkerülő démonokat összegyűjtse. Azonban a köznyelvben csak úgy híresűlt el, hogy Jeanne, a tolvaj. Ez azért volt, mert a démonok általában valamilyen értékes tárgyban „bújtak el”.

- Tehát Roni egy közönséges tolvaj volt? Vagy valamit én most itt nem értek.- szakította félbe Miyakot, Angel.

- Ha állandóan kérdezősködsz, akkor soha sem érünk a végére, és holnap reggelig is itt ülhetünk. Tehát abba hagyod a kérdezősködést és megvárod, míg a végére érek a történetnek, vagy tovább fogsz idegesíteni a hülye kérdéseiddel. Egy idő után úgy is választ kapsz a történet közben felmerült kérdésekre. Értve?! És mostantól egy szót se.- Miyako már nagyon dühös volt Angelre, de megpróbálta nem kimutatni. Angel most már csak bólogatni mert.- Tehát Maron egy tolvaj volt, de nem egy közönséges tolvaj, mint ahogy te gondolod. Mindig előre küldött egy kártyát, hogy mikor és mit fog elvinni, bár volt mikor nem fogalmazott túl érthetően. Egyik ilyen rablása után az újság írt róla egy cikket még egy képet is beraktak róla. Ne aggódj nem lehetett felismerni. Ugyanis Finn mikor „odaadta” az erőt amit Isten „küldött”, varázs erőhöz is jutott, pontosabban az erő amit kapott az volt varázs erő. (Hát ez nagyon hülyén hangzott. Szerintem mindenki egyetért az előző mondattal. De sajnos jobban nem tudtam megfogalmazni. Sosem voltam ötös fogalmazásból. ^.^) Tehát nem lehetett felismerni, mert szőke hosszú haja lett és lila szeme. Maronra egyáltalán nem hasonlított. Legalább is szerintem. Ezt azonban néhányan nem így gondolták az osztályból, és hangosan is kimondták. Így kerültem be én a buliba. Ugyan is nem hagyhattam, hogy a legjobb barátnőmet így becsméreljék. Ezért elhatároztam, hogy elkapom Jeannet, hogy bebizonyítsam a többieknek, nem ő Maron. Könnyű dolgom volt ugyanis apám a rendőrségen dolgozik. Tehát mindig tudtam Jeanne mikor lép színre újból. Egyik után azonban megjelent Sindbad, a tolvaj. Őt is ismered, ugyanis ő Chiaki.

- Mi van? Chiaki egy tolvaj? Na jó én feladom. Ezt már soha az életben nem fogom megérteni.- szakította félbe újból Miyakot, Angel.

- Én az elején megmondtam, hogy egy szót sem fogsz megérteni, de nem te még akkor is makacs voltál, és nem hallgattál rám. Minek, hiszen én csak egy kis csitri vagyok. Azért néha jobb lenne a beavatottra hallgatni. Amint látod most igazam van. Akarod, hogy még folytassam? Vagy megelégszel ennyivel?- faggatta Angelt.

- Nyugodtan folytathatod. Majd a végén kérdezek.

- Tehát megjelent Chiaki, mint Sindbad. Csak egy gond volt vele, hogy ő is a démonokat üldözte, neki is volt egy angyala olyan, mint Finn. Őt Accessnek hívják. Maronnak ellensége akadt Sindbad személyében. Legalább is azt lehetett hinni. Aztán Jeanne feladata a végéhez ért. Legalább is azt lehetett hinni. Finn visszament Istenhez, hogy elvigye a démonokat. Maronnal úgy beszélték meg, hogy max egy héten belül visszajön, mint egy igazi angyal. Hát a napok teltek, de Finn nem jött vissza. Helyette viszont újabb démonok jelentek meg, csak sokkal erősebbek voltak. Maronnak csak egy gondja volt. Nem volt mivel átalakulnia. De Sindbad segíteni akart neki, és megújult erővel gyűjtögette a démonokat. Innentől Sindbadnak semmi esélye sem volt a démonokkal szemben. Az ő ereje nem volt elég ahhoz, hogy legyőzzön egy démont. Míg el nem felejtem ez idő alatt Chiaki és Maron egymásba szerettek. Chiaki ezt ki is mutatta, de Maron már nem. Majd úgy volt, hogy járni fognak, de ekkor bekövetkezett az, amit Chiaki nem akart. Kiderült, hogy ő Sindbad. A végén pedig kiderült, hogy Finnt kellene legyőznie Maronnak. Finn viszont mindent megtett annak érdekében, hogy Maron legyengüljön és meg tudja ölni. Még engem is felhasznált, hogy elérje célját. Manipulált és azt parancsolta, hogy lőjem le, mert csak így szabadíthatom meg Maront Jeanne D’Arc- tól. Ugyan is Maron Jeanne D’Arc újjászületése. (Te ez tényleg így van. Az animében legalább is ezt mondják.) Majd sikerült legyőzni a gonosz Finnt. De hogy mindennek jó legyen a vége Finn visszajött ismert pici alakjában. És boldogan éltek volna, de Finnek vissza kellett mennie Istenhez. Finn mindenkitől elbúcsúzott, majd elment, de utoljára elmondta nekem, hogy megkéri Istent, hogy ezt az időt, amit Maronnal töltött törölje ki az emlékezetéből. Isten megtette, amit Finn kért, ezek után veszett össze Chiakival, majd szakítottak. A többit tudod. Van valami kérdésed?

- Most nincs. Majd ha lesz megkérdezem tőled. Köszi, hogy mindent elmondtál.

- Várj egy valakiről nem beszéltem. Ő pedig Noin. Ő is az ellenséghez tartozott, de mielőtt hozzájuk tartozott volna ő volt Jeanne D’Arc szerelme. Mivel Isten hagyta Jeannet megégetni átállt a gonoszhoz, de sosem feledte Jeanne iránti érzéseit. A végén az lett, hogy Maronért feláldozta magát és meghalt. De miután legyőztük Finnt, Isten adott még egy esélyt neki. Így most a sulinkban tanár. Ennyi az egész történet. (Remélem, nem hagytam ki semmi fontosat.^.^)- mondta Miyako.

- Tehát Noin még most is itt van. És megtudhatnám, hogy hol lakik? Talán megtudok valamit tőle.

- A címét megadhatom, de nem biztos, hogy itthon van. Tudod sulin kívül mi nagyon jó barátok vagyunk, és mondta, hogy el akar utazni nyáron.- válaszolta Miya.

- És nem tudod, hogy mikor akar elutazni? Vagy hogy hova?- faggatózott Angel.

- Erről nem beszéltünk. Se arról, hogy mikor akar menni, se arról, hogy hova. Ebben már tényleg nem tudok segíteni, de itt a címe.- Miyako elővett egy tollat és az egyik szalvétára felírta Noin címét. Majd így folytatta:

- Mielőtt elkezdenél Maronról kérdezősködni, mond meg neki, hogy én küldtelek. Lehet, hogy amúgy nem beszélne erről. Tudod, megegyeztünk, hogy nem beszélünk a történtekről senkinek sem. Várj, van egy jobb ötletem. Később gyere át hozzánk. Adok valamit, majd azt add oda neki mielőtt kérdezősködni kezd. Rendben?

- Rendben. Akkor olyan öt óra körül ott leszek.- mondta Angel.

- Akkor ötkor. Pontos legyél. Nem szeretem, ha valaki késik. Értve.- mondta Miyako, majd felállt és kisétált a kávézóból. Angelt pedig ott hagyta a két üres kávés csésze társaságában - ami még nem volt kifizetve -, hogy elgondolkodjon az itt elmondottakról. Majd félórával később ő is elindult haza. Léptei lassúak voltak, lassan rótta az utcákat, közben még mindig gondolkozott. Még mindig nem akarta elhinni, hogy ilyen megtörténhetett egyszer. Olyan hihetetlen volt számára. Abban viszont biztos volt, hogy nem elégszik meg Miyako verziójával. Megkérdez mindenkit, akinek köze volt ehhez. Először Noin, majd Chiaki. Utána összehoz majd valami egészet. Vagy megbeszéli a másik hárommal, hogy mit értett meg és talán közösen rájönnek, hogy mi a baja Maronnak, de ebben csak reménykedni tudott. Talán még egy tervet is ki tudnak eszelni, hogy hogyan hozzák össze Maront és Chiakit. Angel már egy ideje ment így, a gondolataiba merülve, amikor az órájára nézett, ekkor vette észre, hogy mindjárt öt óra van. A lépteit gyorsabbra vette, szinte futott. Mikor megérkezett már majdnem öt óra volt, ezért úgy gondolta, hogy inkább fel fut a lépcsőn, így talán gyorsabban felér, mintha itt várna a liftre. Mikor felért gyorsan Miyakoék lakásához futott, és bekopogott. Miyako nyitotta ki.

- Azt hittem olyan, vagy mint a többi pasi. Ők általában mindig késnek. De te megmutattad, hogy vannak még rendes fiúk. Tessék, ezt add oda Noinnak, majd miután elolvasta, kérdezhetsz nyugodtan. Addig egy szót se szólj. Na jó annyit mondhatsz, hogy én küldtelek, de többet nem.

- Rendben, megegyeztünk. Akkor én most azonnal felkeresem ezt a Noint. Remélem még otthon lesz, és lesz rá ideje, hogy mindent elmondjon. Talán ő az utolsó lehetőségem, hogy megtudjak mindent Maronról.- mondta Angel, majd gyorsan elindult Noinhoz. Már nem sétált, hanem futott, minél előbb oda kellett érnie. Talán már így is túl késő, és Noin már rég elutazott. Csak reménykedni tudott, hogy ez nem következik be, talán még az utazásról is le tudja beszélni. Ez lenne a legjobb dolog, ha el se utazna. Inkább itt maradna és segítene Maront meggyőzni, arról, hogy hülyeség, amit most csinál. Mikor befejezte ezt a gondolatmenetet, már Noin házánál volt. Gyorsan felfutott a lépcsőn, hát, nem a földszinten lakott, azt Angel is észre vette. Végre felért arra a szintre, ahol Noin lakott. Végig nézte a számozást, majd odament az egyik ajtóhoz és bekopogott. Senki se jött ki. Angel kopogtatott még egyszer. Még mindig nem nyitott senki sem ajtót. Majd még egyszer, és még egyszer, de még most sem nyitotta senki se ki az ajtót. Majd egyszer csak a szomszéd kijött és így szólt.

- Már elment.