Másnap mindenki ott volt Maronéknál. Még Chiaki is. Majdnem ő volt az első, aki megérkezett, de Miyako megelőzte. Utolsónak Noin futott be. Lassan asztalhoz ültek, és elkezdték elfogyasztani a vacsorát. Miután befejezték a vacsorát, még beszélgettek egy ideig. Maron viszont még mindig nem mondta el Chiakinak, amiben megegyeztek Angellel. Angel elég dühös volt Ronira, de próbálta nem kimutatni. Majd mikor lepakolták az asztalt, és Maron mosogatni akart, Angel odament és elkezdtek beszélgetni.

- MARON! Miért nem beszéltél még Chiakival? Tudod, nem szeretném, ha megszegnéd az egyességünket, mert akkor nekem kell elmondani Chiakinak. Az, pedig rosszabb lenne, mintha te mondanád el. Tehát én most behívom Chiakit, és mindent elmondasz neki. Választhatsz. Megint hazudsz, vagy végre elmondod az igazat. Ez már a te dolgod, de utána mindent tudni akarok.

- Jól van, de már tegnap megmondtam, hogy ha elrontja a bulit, akkor az mind a te hibád lesz. Akkor jöhet Chiaki, ha mindent tisztáztunk.

- Akkor szólok Chiakinak. Készülj fel.- majd kiment a konyhából, és szólt Chiakinak. Chiaki azonnal felugrott és ment Maronhoz.

- Mit akartál mondani?- kérdezte Chiaki.

- El kell mondanom valamit. Remélem, nem fogsz nagyon kiakadni. De mielőtt elmondanám, kérlek, ülj le. Jó? Köszi!

- Miért kellene leülnöm?

- Kérlek, üljél le! Jobb lesz, mintha állnál. És ne kérdezősködj. Majd mindent megtudsz időben.

- Tessék leültem. Tehát mint akartál mondani?

- Angelről lenne szó. Azt szeretném mondani, hogy… Figyi tudom, hogy fájni fog, de el kell mondanom. Tehát Angel a mostoha testvérem. Ő nem a barátom. Csak kitaláltam, hogy… Nem is tudom pontosan miért csináltam ezt.

- Hát erre most mit mondjak?- Chiaki nagyon megdöbbent, amikor megtudta, hogy Angel csak a mostohatestvére Maronnak. Úgy érezte, mintha egy kést forgatnának meg a szívében. Inkább tovább figyelte Maront.

- Sajnálom Chiaki. Komolyan sajnálom. Remélem azért barátok, maradhatunk.- Chiakinak ez volt az utolsó döfés a szívében. Nem bírta tovább. Legszívesebben elfutott volna. Hosszas gondolkodás után így szólt.

- Maron. Te egyáltalán nem tudod, hogy mit érzek irántad? Mire volt ez jó? Látni akartad, hogy hogy szenvedek? Jó érzés nézni, ahogy egy ember szenved, amiatt az ember miatt akit annyira szeret, hogy az életét is odaadná érte? Remélem jót röhögtél a szenvedésemen. Azt hiszem én, most itt hagyom ezt a partit, mielőtt tönkre tenném. Ja és még valami. Egy ideig ne találkozzunk. Az is lehet, hogy visszaköltözöm apámhoz. Ezt csak azért mondom, hogy tudjátok, hogy hol vagyok. Remélem most boldog vagy! Szia!- mondta Chiaki, és ezzel elhagyta a konyhát. Majd a többiektől is elbúcsúzott, és elment. Miután Chiaki elment Angel azonnal Maronhoz ment. Maron még mindig ott állt a mosogatónál. Nem mozdult, csak nézett üres szemmel előre. Maron csak most tudta meg, hogy Chiaki mennyire szerette. Rájött, hogy még most is szereti, de már késő helyre hozni. A baj már megtörtént. Sajnos. Maron csak most vette észre Angelt.

- Tessék most örülsz? Végre mindent elmondtam!! Remélem most tényleg boldog vagy.- mondta Maron.

- Miért lennék boldog? Egyébként sem én találtam ki ezt a hülyeséget, hogy én a barátod vagyok. Na mindegy. Szerintem ne kezdjünk el mi is veszekedni. Inkább mond, hogy mi történt.

- Szerinted, mi történhetett?! Megmondtam neki a teljes igazságot, és nem ugrált örömében. És most már én is tudom, hogy mindig is szerettem. Nem tudom, hogy mi volt eddig velem. Valahogy hiányzott valami. De nem tudom mi. És most már vele se lehetek. Mind az én hibám. Jaj Angel! Miért nem szóltál előbb. Akkor talán meg tudtad volna akadályozni ezt az egészet. Miért kell nekem ilyen hülyeségeket csinálni? Miért nem tudok „csendben” lenni.- Maron könnyei lassan folytak le az arcán. Nagyon szenvedett. Angel szorosan átölelte és csak ennyit mondott, hogy vigasztalja a lányt:

- Jaj Maron! Majd helyre hozzuk. Te csak ne aggódj. Majd megoldunk mindent. Rendben?- Maron nem bírta tovább, ő is szorosan átölelte Angelt. Lehetett látni mennyire szenved, szenvedett a szerelem miatt. Szenvedett, mert szerette Chiakit, az egyetlen férfit, akit egész életében szeretett. Most már tudta, hogy csak ő lehet az, aki őt boldoggá tudja tenni. Ekkor eszébe jutott, amikor leesett a székről az utolsó tanítási napon. Amikor ketten büntetésben voltak. Látta maga előtt azt az arcot, aki a pad alól felnéz. Legszívesebben ott megállította volna az időt. Akkor még boldogok voltak. Boldog volt, mert Chiaki volt ott vele, de most nincs itt. Tudta, hogy ő tehet róla, amiért nincs itt. Ekkor megjelent Noin és Miyako.

- Figyi ha nem gond mi most elmennénk. Nem szeretnénk gondot okozni. Majd holnap találkozunk, és akkor majd mindent megbeszélünk.- mondta Miyako.

- Angel! Mi meg majd még beszélgetünk.- ezzel Noin is elment. A lakás teljesen üres lett. Már csak Angel és Maron volt a lakásban. Még mindig ott álltak a konyhában egymást ölelték, és Maron még mindig csak sírt. Nem jött ki semmi hang a száján. Mintha megnémult volna. Angel lassan bevitte a szobájába és lefektette az ágyra. Maron azonnal elaludt. Angel szépen betakarta, majd ő is lefeküdt.