Chiaki egy elhagyatott utcán ment. Még mindig az járt a fejében, amit Maron mondott. Nem hagyta békén ez a gondolat. Nem tudta mit kezdjen magával. Már egy ideje így ment. Egyszer csak egy hídhoz ért. Odaállt az egyik oldalára, majd a zsebéből egy kis dobozt vett ki. Felnyitotta a doboz tetejét. A dobozban egy gyűrű volt. Ezt vette Maronnak. Azt hitte, azt akarja mondani, hogy nagyon szereti, és hogy soha sem akarja elhagyni. Ezért vette a gyűrűt. Úgy gondolta, hogy ezzel megpecsételhetik a szerelmüket. Hát nem így sült el a dolog. Már ott tartott, hogy a gyűrűt bedobja a folyóba, de ekkor megszorította valaki a kezét, majd az a valaki így szólt:

- Ne tedd! Nem hinném, hogy jó ötlet.

- Noin?! Hát te mit keresel itt? Miért ne dobhatnám bele ezt a vackot a folyóba? Csak egy okot adj.

- Maron miatt. Miután elmentél, mi még maradtunk egy kis ideig. Maron rájött, hogy csak is téged szerethet. Tudom, hogy nem volt jó ötlet tőle, amit veled tett, de ne felejtsd el, hogy ő nem tudja, hogy te menyi mindent tettél, hogy őt megmentsd. Emlékezz Finn utolsó kívánságára. Maron nem tehet erről.

- Jó, tudom, hogy nem emlékszik semmire, de akkor is. Miért kellett ilyet tennie? Már nem tudom, hogy mit tegyek, hogy meggyőzzem, hogy mennyire szeretem.

- Már nem kell semmit sem tenned. Már tudja, hogy mennyire szereted. Hányszor mondjam még?

- Nem tudom. Egyáltalán nem tudom, hogy én megbízhatom-e benne. Talán majd később. Most semmi kép sem. Előbb fel kell, hogy dolgozzam az előbb történteket.- mondta Chiaki, és elment. A gyűrűt, pedig zsebre rakta. Noin még egy ideig látta Chiakit, majd eltűnt a sötétben.