- Szia Chiaki! Hát te hogy kerülsz ide?- kérdezte Noin.

- Gondoltam eljövök a hegyekbe kitisztítani az agyamat, és gondolkodni.- mondta Chiaki.

- Akkor remélem, nem zavarok.- mondta Maron, aki nem mert Chiaki szemébe nézni. Még mindig sajnálta azt, amit tett.

- Nem baj. Tényleg beszélhetnék veled? Négyszemközt természetesen.

- Persze.

- Miya nyugodtan itt maradhattok. A hűtőben van ital. Üdítő és alkohol is. Alkoholt még a bárban is találtok, bár mondjuk az apámé, nem biztos, hogy örülne neki, ha elfogyna. Még a végén azt hinné, hogy én ittam meg az egészet. Bár mondjuk, nem hinném, hogy te innál alkoholt. Inkább Angel és Noin, de te is nyugodtan ihatsz. Kaja a konyhában van.- oktatta Chiaki, Miyakot.

- Menjetek már! Mi elleszünk addig. Ne félts minket. Nem gond, ha felhívnám anyámékat?- kérdezte Miya.

- Persze, nyugodtan!- kiáltotta vissza Chiaki, és eltűntek Maronnal az erdőben.

- Tehát miről akartál velem beszélni? Várj! Mielőtt te megmondanád a magadédat, had mondjak valamit. Nagyon sajnálom, amit veled tettem. Akkor még nem tudtam, hogy mennyire szeretlek, és bízni se tudtam annyira benned. Féltem, hogy az lesz, mint a szüleimmel. De most már tudom, hogy mennyire szerettél, vagy szeretsz. Nem tudom ezt még mondhatom-e? Na mindegy. Legutóbb mikor beszélgettünk, jobban mondva veszekedtünk, akkor jöttem csak rá, hogy mennyire fontos vagy számomra.- mondta Maron

- Beszélhetek végre? Tudom, hogy mennyire szeretsz. Épp ezért akarok veled beszélni. Tudom, hogy épp úgy szeretsz engem, mint én téged. Ezért szerintem megpróbálhatnánk még egyszer együtt. Persze, csak ha te is akarod.- mondta Chiaki.

 Természetes, hogy szeretnék újból veled lenni. Ez minden álmom.- mondta Maron, és örömkönnyek folytak le arcán, mikor átölelte Chiakit.

- Chiaki! Még egy esélyt adni neki? Elfelejtetted mit tett veled? Habár ha jobban meggondolom, akkor talán így jobb neked is nekem is és neki is.- mondta Access.

- Chiaki! Ki volt ez? Ki mondta azt az előbb?

- Te hallottad? De te nem hallhattad. Kivéve, ha Fin visszajött a Földre. Az nem lehet. Megint kezdődik minden, előröl. Access kérlek, nézz ennek utána.- mondta Chiaki.

- Ahogy akarod.- azzal a fekete angyal gyorsan elrepült.

- Access. Olyan ismerős ez a név. Hol hallottam én ezt a nevet?- motyogta Maron.

- Tudod mit Maron, menjünk vissza a többiekhez, és mondjuk el a legújabb híreket. Rendben?

- Rendben.- mondta Roni, azzal visszamentek a többiekhez. Már mindenki nagyon várta, hogy visszajöjjön a pár, de amint észrevették Chiaki gondterhelt arcát, mindjárt gyanakodni kezdtek, hogy valami nincs rendben.

- Na mi van veletek? Mi volt olyan fontos, hogy mi nem hallhattuk.- kérdezte Angel.

- Újból összejöttünk. Megint egy pár vagyunk.- mesélte boldogan Maron. Már el is felejtette az előbb történteket.

-Noin beszélhetnék veled?- kérdezte Chiaki.

- Persze. Miről van szó.

- Gyere be. Ott jobban tudunk beszélni.- bementek az egyik szobába.

- Mit akarsz? Valami baj van?

- De még mekkora. Maron hallotta Accesst, ahogy beszélt hozzám. Ez viszont azt jelenti, hogy…

- Fin visszajött.- fejezte be a mondatot Noin.

- Pontosan. És van egy olyan rossz érzésem, hogy nem csak azért jött, hogy Maront meglátogassa. Szerintem megint itt vannak a démonok. És ez nem valami jó hír.- mondta Chiaki.

- Most mit tegyünk.- kérdezte Angel.

- TE!!!! Mindent hallottál?

- Eleget, hogy megértsem, hogy mi történt pontosan.

- Ne félj Chiaki. Ő már mindent tud rólad, Maronról és a többi dologról. Tudja, hogy én ki vagyok. Nem kell titkolózni előtte, és épp úgy félti Maront, mint te, vagy én, vagy Miya, amikor megtudja, hogy mi történt.- mondta Noin megnyugtatás képen. Nem sok sikerrel, de legalább egy gonddal kevesebb volt.

- Maronnak újból emlékeznie kell!- mondta Chiaki, bár fájt kimondania. Talán gondolta, hogy mi lesz a vége ennek az egésznek.

- És hogy akarod ezt elérni?- kérdezte Angel.

- Egyszerű. Accesst már elküldtem, hogy keresse meg Fint. Fin, pedig már tudja, hogy mit kell tenni. Legalább is remélem, hogy tudja. Mert ha nem, akkor bajban vagyunk. Én már múltkor is alig bírtam felvenni a harcot a démonok ellen. Minden erőm arra ment el, hogy Maronnak segítsek újból átváltozni. Itt csak ő tud segítene, ha tud. Csak neki van akkora ereje, hogy legyőzzön egy démont. Nekem nincs meg hozzá az adottságom.- mondta Chiaki.

- Miről van szó?- kérdezte Maron.

- Ah semmiről. Csak beszélgetünk.- válaszolta egyszerre a három fiú.

- Semmiről!? Én nem úgy hallottam. Valami olyas mit mondtatok, hogy újból emlékeznem kell. Mire kell emlékeznem?

- Arra, ami két évvel ezelőtt történt.- mondta egy hang Maron háta mögül. Ismerős volt Maron számára ez a hang, bár nem tudta pontosan ki az.

- Te ki vagy?- kérdezte egyszerre a tömeg, kivéve egy valaki.

- Ő Fin. Amint látom végre igazi angyal, lettél. Nem vagy olyan pici, mint két évvel ezelőtt.- mondta Chiaki. A többiek, még mindig nem tudták felfogni, hogy Fin áll előttük. Fin végre akkora volt, mint egy rendes ember. Majd nem úgy nézett ki mint két éve, mikor ő volt a „királynő”, csak kicsit jobban hasonlított a kicsi Finhez.

- Látom Chiaki, te még mindig emlékszel rám. De várjunk csak. Én emlékszek-e mindenkire? Maront nem felejtem el, az biztos. A másik lány biztos Miyako. Noin. Téged nem lehet elfelejteni. Most melyik oldalon állsz? Mi előtt válaszolnál rá, ez csak vicc volt. De ki a harmadik fiú? Yamato nem lehet. Yamato barna hajú volt.

- Én Angel vagyok. Maron mostohatestvére. Örülök, hogy találkoztunk. Hallottam már egy- két dolgot rólad.- mondta Angel.

- Maron, gondolom, nem emlékszel rám. Nem baj. Nem sokára emlékezni fogsz.

- És mikor fog?- kérdezte mindenki.

- Amikor eljön az ideje.

- És mikor jön el az ideje?- kérdezte Chiaki.

- Azt nem tudom. Magától kell neki emlékeznie, de ez csak akkor lehetséges, ha akarja.

- Hogy akarhatna emlékezni, mikor azt se tudja, hogy mire kell emlékeznie. Ki találta ki ezt az ökörséget!?- kérdezte újból Chiaki.

- Chiaki, abban biztos lehetsz, hogy nem én, én csak Isten üzenetét adtam át, már amit elmondott.

- És van valami feladata Maronnak?- faggatta Miyako.

- Van, de még nem tudom, hogy mi. Idővel biztos, hogy rá fogunk jönni, de most lövésem sincs, hogy mi folyik itt. Annyit tudok, hogy meg kellett keresnem Maront, és mostantól védenem kell, amíg nem emlékezik.- mondta Fin.

- Nem tudom, ti hogy vagytok, de szerintem a legjobb az lenne, ha mindenki lefeküdne aludni, és holnap tiszta fejjel mindent megbeszélhetünk.- mondta Noin.

- Jó ötlet! Akkor holnap mindent megbeszélünk. Jó éjt!- mondta Angel.

- Jó éjt!- mondták a többiek.

Mindenki visszavonult a saját szobájába, és aludni próbált. Ez majdnem mindenkinek sikerült, csak Chiakinak nem. Ő az ablakában ült, és a csillagokat nézte. Próbált nem az előbbiekre gondolni, de mindig ez jutott eszébe. Nem tudta mi fog történni az elkövetkező napokban. Azt se tudta, hogy mi lesz Maronnal és vele. Csak remélni tudta, hogy nem fog semmi szörnyűség történni. Aztán arra gondolt, hogy mit tenne Maron nélkül. Lehet, hogy utána menne. Az biztos, hogy nem bírná ki nélküle. Belehalna. Maront mindennél jobban szereti. Ekkor kinyílott az ajtó, Maron lépett be rajta. Halkan odalopózott Chiaki háta mögé és átkarolta. Chiaki csak ekkor vette észre, hogy valaki még van a szobában. Megfogta Maron kezét, és felkelt a párkányról, majd megfordult, és megcsókolta Maront. A csók után Maron megszólalt, és azt kérdezte:

- Mi a baj?

- Semmi.

- Ezt ne meséld be.- mosolyodott el Maron.

- Semmi, csak nagyon féltelek. Nem tudom, hogy mi lesz velünk, ha megjelennek a démonok, és neked újra harcolnod kell. Én, pedig nem tudlak megvédeni, én már túl gyenge vagyok a démonokhoz képest. Még Sindbadként sem tudok segíteni.

- Biztos igazad van, de sajnos nem tudom, miről beszélsz.

- Hát épp ez a baj. Hogy nem emlékszel semmire sem. Nem ismerted fel még Finnt sem. Pedig két évvel ezelőtt elválaszthatatlanok voltatok. Semmi ötletem sincs, hogy mit tehetnénk.

- Majd lesz valahogy. Annyit tehetünk? Hogy várunk. Jobb ötletem nincs.

- Lehet hogy ez a legjobb megoldás, de még sem tudok ölbe tett kézzel ülni és várni, hogy történjen valami.

- Ezt elhiszem, de mégis mi mást tudnál tenni?

- Nem tudom? De ki fogok találni valamit. Hány óra lehet?

- Körülbelül éjfél.

- Le kéne feküdni már aludni. Legalább is én fáradt vagyok.

- Akkor én megyek is.- Maron már indult is az ajtó felé, de ekkor Chiaki így szólt:

- Ha akarsz, itt maradhatsz még. Beszélgethetünk. Annyira még nem vagyok fáradt, hogy ne tudnék veled beszélgetni. Egyébként is minden egyes percet ki szeretnék használni, hogy veled legyek.

- Te mindig ilyen romantikus voltál? Vagy csak most ezt miattam mondod?

- Ez miattad van. Kihozod belőlem a romantikus embert.- mikor Maron ezt meghallotta azonnal elmosolyodott, és szorosan átölelte Chiakit.

- Azt hiszem, elmondhatom, hogy enyém a világ legromantikusabb pasija.- ekkor már Chiaki is elmosolyodott. Leültek az ágyra, és egész este beszélgettek minden féle dolgokról. Maront inkább a két évvel ezelőtti dolgok érdekelték, így Chiakit egyfolytában erről faggatta. Másnap reggel egymás karjaiban ébredtek fel.