- Jó reggel!- köszönt Chiaki és Maron egyszerre, mikor végre kikászálódtak az ágyból és lementek a többiekhez. Chiakin látszott, hogy épp most ébredt fel, ugyanis a haja úgy nézett ki, mint a szénaboglya. Maronon ez nem látszott. A többiek már rég a konyhában ültek és javában reggeliztek. A fő helyen ült Angel. Ki más, hiszen

- Jó reggelt!- köszöntek a többiek kórusban.

Jól aludtatok?- kérdezte Angel. Ekkor a két kérdezett elpirult, sőt paradicsom vörös lett. Majd Maron így szólt:

- Ö… izé… én igen. Te Chiaki?

- Hát… nem is tudom. Talán. Az ágy egy kicsit kényelmetlen volt. De azért jól aludtam.

- Persze hogy jól alszik az, aki egy lány mellett ébred.- mondta halkan Miyako. Talán még sem olyan halkan, mint gondolta, mert néhányan meghallották. Pontosabban mindenki hallotta.

- Mit mondtál Miyako?- kérdezte Angel.

- Áá… semmit, csak magamban beszélek.- válaszolta akadozva Miyako.

- Csak annyit mondott, hogy jól alszik az, aki egy lány mellett ébred.- válaszolta Noin, ekkor minden szem pár rámeredt. Majd így szólt:

- Mi van elfelejtettétek, hogy nagyon jó a hallásom.- ekkor észrevette Miyakot, aki nem éppen a legbájosabb pillantásokat vetette rá, sőt úgy nézett ki, hogy egy kanál vízben megtudná fojtani.- Csak nem mondtam valami rosszat?

- Á dehogy. Te sose tudsz rosszat mondani Noin, de azért gondolhatnál Angelre. Elvégre ő Maron bátyja vagy nem?

- Jaj bocsi! Nem volt szándékos, de ezt mondta Miyako…

- Chiaki! Hogy értette Miya, hogy egy lány mellett ébredni? Ugye nem azt, amire én gondolok?

- Miért te mire gondolsz? Ha arra, hogy Maron mellett ébredtem fel, akkor igen. Ha másra nem.- mondta cinikusan Chiaki, azzal futásnak eredt tudva, hogy ez  nem fog tetszeni Angelnek.

- Megnyugodtam, hogy nem Maron mellett ébredtél… Várjunk csak! Te Maron mellett ébredtél!!! Na most elkaplak.- azzal Chiaki után futott, akit már látni sem lehetett. A többiek csak nézték a két fiút, ahogy kergetik egymást. Majd Miyako megtörte a csendet.

- Maron találkoztál már Finnel? Azt mondta, beszélni akar veled. Azt hiszem, a kertben van.

- Még nem találkoztam vele, de kösz, hogy szóltál. Megyek és megkeresem a kertben.- azzal Maron kiment a kertbe. A kert gyönyörű volt a reggeli időszakban. Főleg a virágok voltak a legszebbek. Az illatuk az egész kertet beterítette. Maron, ahogy kiért azonnal beleszagolt az első virágba, amit meglátott. Boldognak tűnt, de úgy érezte, hogy ez nem sokáig lesz így. Majd egyszer csak észre vette Finnt. Szólni akart neki, de abban a pillanatban észrevette, hogy Finn beszél valakivel. Lassan közelebb ment.

- Mikor nyeri vissza az emlékezetét?- kérdezte Finn. Maron még nem értette, hogy miről van szó, és hogy Finn kivel beszél.

- Ezt nem lehet tudni. Ha rajtam múlna, már rég visszakapta volna az emlékeit.- mondta a hang.

- Akkor miért nem kapta vissza? Azt mondták nekem, amint visszatérek újból emlékezni fog.

- Tudom, de erre csak azt tudom mondani, hogy ő nem akar emlékezni. Nem akar emlékezni a sok szenvedésre, amit átélt. Ugyanis az első, amire emlékezni fog, az a szenvedés lesz, és csak akkor fog a jó dolgokra emlékezni, ha már megbékélt a többivel. Sajnos ennél többet nem segíthetek. Innentől már minden rajtatok múlik, és Maronon. Ha ő nem akar emlékezni, akkor nincs mit tenni.

- Mi mindent megteszünk, amit csak tudunk.

- Finn, mi volt ez?- kérdezte hirtelen Maron.

- Öö… semmi. Nem fontos. Csak beszélgettem Istennel.

- Miről akartál velem beszélni?- kérdezte Roni.

- Azt szerettem volna megkérdezni, hogy nem láttad a keresztet, amivel át szoktál változni?

- Milyen kereszt?

- Ja, nem emlékszel semmire. Olyan furcsa, hogy nem emlékszel semmire. Még rám sem. Pedig milyen jókat beszélgettünk egymással. Szinte mindent elmondtál nekem, és most nem emlékszel semmire sem. Na jó, térjünk a tárgyra. Ha jól emlékszem, mikor elmentem Miyanál volt, és megegyeztünk, hogy ő fog rá vigyázni. Aranyszínű maga a kereszt és piros színű körök találhatok.(Bocsi, de nem tudom, hogy pontosan hogy néz ki. Rég láttam már az animét, és nincs egy normális képem. -író-)

- Nem láttam semmi ilyesmit. Szerintem Miyakot kérdezd ezzel kapcsolatban. Ő biztos tudja. Ha nem gond lemennék a tóhoz egy kicsit gondolkodni.- azzal Maron sarkon fordult és elindult a tó felé. Finn, pedig a ház felé vette az utat, hogy megkeresse Miyát. Nem kellett sokáig keresnie, mert azonnal belebotlott. Ekkorra már Angel és Chiaki is abbahagyta a kergetőzést.

- Miyako beszélnem kell veled.- mondta Finn, amint észre vette Miyát.

- Igen, mit szeretnél?

- Nem tudod véletlenül hol van Maron keresztje.

- De tudom. Odaadtam Noinnak. Őt kérdezd, hogy hova rakta.

- Remélem ő is odaadta valakinek. Miért nem tudtad magadnál tartani?! Inkább nem akarom hallani a választ.- mondta Finn, és odament Noinhoz.- Noin beszélni szeretnék veled. Persze csak ha ráérsz.

- Ráérek. Mit akarsz?

- Maron keresztjét szeretném megkapni. Természetesen, ha lehetséges.

- Most akarod, vagy ráér egy kicsit?

- Ha lehet most. Jobb lenne a közérzetem, ha tudom, hogy hol van.

- Azonnal adom.- azzal Noin koncentrálni kezdet, előre nyújtotta a kezét. Majd a kezében egy világító gömb jelent meg. Erre Angel is felfigyelt, és tátott szájjal nézte, hogy mit csinál Noin. Egyszercsak Noin kezében eltűnt a gömb és megjelent Maron keresztje.- Tessék. Remélem, nem hiányzik róla semmi.- mondta, azzal folytatta Noin a beszélgetést, mintha mi sem történt volna. Angel még mindig csodálkozva nézte Noint, majd így szólt:

- Ezt meg hogy csináltad?

- Elfelejtetted, hogy nem vagyok egy normális ember. Tudod, egyszer a gonoszt szolgáltam, majd miután Maron legyőzte a királynőt, én újjászülettem, de Isten megengedte, hogy megtartsam az erőmet.- válaszolta Noin.

- Oké, oké. Akkor csak én meg Miyako vagyunk teljesen normális emberek. Ez tök jó. Tehát ha valami baj van mi nem tudunk semmit sem tenni.

- Ez így van.- mondta Access.

- Access! Ne bunkózzál már vele, bár nem hall az tény, de akkor is.- mondta Chiaki.

- Ki az a Access?

- Ő is egy angyal, mint Finn. Csak ő még mindig kicsi, és láthatatlan. Csak én, Finn és Noin látjuk és halljuk. Illetve Maron hallja, csak látni nem látja… még. De amint visszanyeri az emlékezetét látni fogja. Tényleg ha már Maronnál vagyunk. Hol van?- kérdezte Chiaki.

- Lement a tóra gondolkodni.- mondta Finn. Majd ő is használni kezdte az erejét. Koncentrálni kezdett, majd a homlokán lévő piros kör elkezdett világítani, és a kereszt eltűnt.- Most már biztonságos helyen van a kereszt. Mi lenne, ha lemennénk a tóhoz fürdeni. Mindig ez volt az álmom, hogy bikiniben fürödjek egy tóban. Na jöttök?- a kérdés hallatán mindenki meglepődött. De mindenki szerint jó ötlet volt. Mindenki gyorsan elment a cuccáért, majd együtt lementek a tóra.

- Szia kicsim!- mondta Chiaki, amint odaért Maronhoz, és homlokon csókolta.- Nincs kedved neked is fürdeni. Miyako hozott ruhát.

- Hát nem is tudom. Azért jöttem le, hogy gondolkodjam, de nem nagyon sikerült.

- Pihenned kéne, és a legjobb pihenés, ha úszol egyet a barátokkal és velem.- válaszolta Chiaki.

- Na jó, de csak a te kedvedért. Hol van Miyako?

- Az előbb még a hátunk mögött volt Angellel.- mondta Noin.- De azóta ki tudja hol vannak és mit csinálnak.

- Miért?- kérdezte Maron.

- Ne hogy azt mond, hogy nem vetted észre!! Miyako szerelmes a mostohatestvéredbe és viszont. Szerinted mit csinálhatnak? Már, mint nem olyan értelemben. Mert szerintem megpróbálnak közelebb kerülni egymáshoz. Nem? Minden ép eszű ember így tesz.- válaszolta Noin.

- Na!!! Erről én, hogy hogy nem tudtam?

- Elég sok gondod volt mostanság, és nem tudtál rendesen Miyakóra figyelni. Ezt végül is meg lehet érteni.- mondta Finn.

- De most akkor honnan szerzünk fürdőruhát Maronnak?- kérdezte Chiaki.

- Egyszerűen: Visszamegyünk a házhoz, és én átöltözök. Elfogadod a „meghívást”?- kérdezte Maron Chiakitól.- Lehet, hogy közben összefutunk Angelékkel.

- OK!- azzal Maronék eltűntek a fák között.