- Min gondolkoztál, amikor mi leértünk?- kérdezte Chiaki.

- Hogy mi történhetett két évvel ezelőtt. De nem jutottam semmire. Mindig csak egy kép jut eszembe. Az is homályosan, és nem tudok mit kezdeni vele.

- Melyik az a kép?

- Nem tudom. Annyit látok, hogy a lakásomon vagyok, és egy csomó szörny van előttem, és mindegyik, azt mondja, hogy a szüleim soha sem szerettek, és direkt hagytak el. Ezt olyan nehéz elhinnem. Egy folytában csak azt mondogatom, hogy ez csak egy hazugság. A szörnyek meg csak mondják és mondják a rossz dolgokat. Ennyire emlékszem csak, de ez is elég szörnyű. Félek, hogy a többi emlék is ugyan ilyen szörnyű.

- Maron ne félj. Én itt vagyok melletted. És egyébként is nincs mitől félned. Szerintem ez volt számodra a legrosszabb emlék. Amúgy is, ha jól tudom anyádék, most nem hagytak el. Veled vannak és mindig is veled maradnak. Ezenkívül itt van még Angel és a többi barátod is. És itt vagyok én is. És megígérem, hogy soha de soha nem foglak egyedül hagyni. Tehát nincs mitől félned.- nyugtatgatta Chiaki Maront. Ezalatt felértek a házhoz. Épp jókor, mert csengettek az ajtón. Míg Maron felment átöltözni, Chiaki kinyitotta az ajtót.

- Lakik itt egy Maron Kusakabe nevű kisasszony?- kérdezte a kifutófiú, kezében egy nagy csomaggal.

- Igen. Miért?

- Ezt a csomagot küldték neki.

- Adja oda, majd én átadom neki.

- Nem lehet. Azt az utasítást kaptam, hogy csak neki adhatom át személyesen.

- MARON! Gyere le csomagod jött!

- Mindjárt megyek. Egy pillanat.

- Megtudhatom, hogy kiküldte a csomagot?- kérdezte Chiaki féltékenyen.

- Sajnos nem. A szabályzatban benne van, hogy nem adhatjuk ki az ügyfél nevét.- válaszolta a kifutófiú.

- Már itt is vagyok. Milyen csomagról van szó?

- Erről itt. A kisasszonynak küldték. És azt mondták, csak magának adhatom oda.

- Köszönöm. Alá kell valamit írnom.

- Nem. Viszontlátásra!

- Kiküldte?- kérdezte újból Chiaki. Aki már nagyon kíváncsi volt.

- Oh csak nem vagyunk féltékenyek? De ha nagyon akarod tudni, akkor azonnal megnézem a kártyát. Rendben.- Maron kinyitotta a kártyát, és elolvasta. Amint a szöveg végére ért elsápadt, és mindent kiejtett a kezéből, majd kirohant a házból, és a tó felé futott. Chiaki ezt nem értette. Felvette a kártyát és elolvasta. A kártyán ez állt:

Biztos vagy abban, hogy a barátaid jól vannak?

                                                        egy barát

Chiaki azonnal Maron után futott. Közben Accesst hívta, hogy segítsen neki megtalálni Miyakot és Angelt. Miközben ő a tónál keresi a többieket. Chiakinak nem kellett sokáig futnia. Percek alatt lent volt a tónál. Maron, a tóparton állt és szörnyülködött. Kétségbe volt esve, hogy nem tud a barátainak segíteni. Noin és Finn egy démon karjai közül próbálta menteni az életét. De nem volt sok esélyük. Mikor Chiaki odaért azonnal tudta mi a dolga, és átváltozott, bár tudta, hogy nincs sok esélye. Sindbad megpróbálta megsebesíteni a démont, de nem sikerült. Sőt inkább ő kapta a sebeket. Néhány percnyi küzdelem után Sindbad erőtlenül esett a földre. Maron azonnal odafutott hozzá, de tudta, hogy Chiaki nem bírja sokáig.

- Chiaki! Chiaki! Szólj valamit! Kérlek!- Maronnak eleredtek a könnyei.

- Semmi bajom Maron. Csak egy karcolás. Mindjárt jobban leszek. Ne aggódj, és kérlek, ne sírj.- mondta Chiaki. Lehetett látni rajta, hogy azok a sebek nem csak karcolások. Chiaki próbált mosolyogni, hogy megnyugtassa Maront, de nem nagyon sikerült. Maron ebben a pillanatban észre vette, hogy Chiaki nagyon vérzik. Azonnal elment egy törölközőért, hogy elállítsa vele a vérzést.

- Jeanne D’ Arc! Most megfizetsz mindenért, amit velem tettél! Végig fogod nézni, ahogy a barátaid, és szerelmed meghal. Azt akarom, hogy szenvedj úgy, mint ahogy én.- mondta a démon.

- Miért?! MIÉRT?! Mit vétettem ellened? Nem csináltam én semmit sem. Azt se tudom, hogy te ki vagy!- ordította Maron. Ekkor megérkezett Miyako és Angel Access-szel. Miyako azonnal Maronhoz futott. Nem értette, mi folyik itt.

- Maron! Nyújtsd ki a kezedet!- kiabálta Finn. Majd koncentrálni kezdett. Maron kezében egy fénylő gömb jelent meg, majd a kereszté alakult. Maron nem tudta mit kezdjen vele. Csak értetlenül nézett a keresztre.- Maron át kell változnod csak így mentheted meg Chiakit. Meg kell tenned érte, értünk, és a többi emberért a földön. Nem szabad, hogy a gonosz győzzön. Kérlek Maron légy erős és emlékezz.

- Emlékezz! Mindenki ezt mondja. Nem olyan könnyű emlékeznem. Még azt sem tudom, mire emlékezzek. Arra, hogy kiskoromban elmentek a szüleim, és egyedül hagytak?! Arra, hogy milyen jó barátnők lettünk Miyakoval?! Arra, hogy milyen volt az első csók Chiakival?!- mondta hangosan Maron. Finn-nek, Noinnak és Miyakonak felcsillant a szeme.

- Maron mond még, hogy mire emlékszel. Nagyon jól haladsz.- bíztatta Miya a lányt.

- Arra emlékezzek, hogy milyen nehéz volt egy-egy tárgyat ellopni és „megsemmisíteni”?! Hogy milyen érzés volt mikor Miya egy fegyvert fogott rám. Mikor Noin meghalt értem. Mikor Chiaki segített legyőzni a királynőt. Mikor Finn elhagyott, és nem jött vissza. Mikor Miya megtudta, hogy ki vagyok. Hogy hányszor mondtam el, hogy: Gib mir die Kraft Jeanne D’ Arc, und lass mich dich erhören! Majd mindig azt mondtam, hogy: Stark, bereit, unbesiegbar, schön, entschlossen und mutig! Már emlékszem. Már tudom, mit kell tennem, hogy mindenkit megmentsek.- mondta Maron, majd odaadta Miyakonak a keresztet, és így szólt.- Miyako köszi, hogy eddig vigyáztál rá, és szeretném, ha továbbra is vigyáznál rá.- majd Finn felé fordult, aki már alig kapott levegőt a démon szorítása miatt.- Köszönöm, hogy segítettél emlékezni, de nem kell semmi féle erő ahhoz, hogy legyőzzem ezt a démont.- ezután Angel-hez fordult.- Most figyelj, mert ilyet nem lát minden nap az ember. Nagyon szeretlek benneteket.- odament Chiakihoz átölelte, majd ezt suttogta a fülébe.- Téged szeretlek a legjobban. Érted mindent megtennék. Meg is halnék, ha kell.- majd hosszan megcsókolta, és felállt. Odament a démonhoz, és azt mondta.- Tudom, hogy neked én kellek, de nem értem mit akarsz a barátaimtól. Azzal, hogy megölöd nem mész semmire se, mert utána engem is meg fogsz ölni. Tehát a túlvilágon újból együtt leszünk, és nekem csak ez számít. Az a néhány perc, amíg én is meghalok, az nem számít. Vagyis, nem érsz el semmit sem vele. Mert én boldog leszek. A legegyszerűbb, ha csak engem ölsz meg. Így teljesül a kívánságod, és bosszút állhatsz rajtam királynő.

- Ma…ron ne … tedd ezt! Kérlek!- mondta elhaló hangon Chiaki.

- Chiaki ne félj. Tudom, mit teszek. Nem lesz semmi bajom.- Maron már csak ennyit tudott mondani. A démon azonnal elkapta és nem engedett szorításából. Maron egyre jobban érezte, hogy mindjárt eléri célját. Már csak néhány pillanat volt hátra, és tudta, hogy akkor eljön az ő ideje a cselekvésre. A többiek nem tudták nézni, ahogy Maron szenved, és nem kap levegőt. Chiaki sem bírta és egy folytában azt kérdezte magától, hogy:

- Miért! Miért nem tud segíteni?- ekkor eszébe jutott, hogy mi volt akkor, amikor Maron nem tudott átváltozni. Akkor is ő segített neki. Maron ekkor észre vette, hogy Chiaki rájött a tervére. Ekkor tudta itt a pillanat. Most kell cselekednie. Miyako kezében a kereszt világítani kezdett. Majd meghallotta, ahogy Maron felkiált.

- Gib mir die Kraft Jeanne D’ Arc, und lass mich dich erhören!- ezután vették csak észre a többiek, hogy Sindbad minden erejét összeszedve Maron felé halad, de már nem is volt Sindbad, hanem Chiaki, aki annyira szereti Maront, hogy bár mit megtenne érte. Miyako kezéből a kereszt egyszer csak felemelkedett, és elindult Maron felé. Finn a történteket meglepően figyelte. Még mindig nem tudta mi a terve Maronnak és Chiakinak. Ezalatt az idő alatt Chiaki elérte a démont. Chiaki kezében egyszer csak megjelent egy tű, ami hirtelen elkezdett világítani. Maron kezében is megjelent a szalag, ami szintén világított. Majd Maron és Chiaki közt elkezdett világítani maron keresztje. Mind a ketten egyszerre felkiáltottak:

- Im Namen des Herr fange ich die ausgeborene Finsternis, und mache sie unschädlich!- a fény egyre vakítóbb lett. Már nem lehetett semmit se látni. A fény teljesen beborította a démont és Maronékat. Majd hirtelen eltűnt a fény. Maron és Chiaki élettelenül estek össze a földön. Mindenki odarohant hozzájuk, de már nem tudtak rajtuk segíteni. Miyako és Finn sírni kezdett. Angel és Noin próbálta őket megvigasztalni, de nem nagyon sikerült. Angel szorosan átölelte Miyakot, és megcsókolta. Ezen mindannyian meglepődtek.