Tizenhetedik fejezet
ShadowDee 2005.04.16. 11:40
Maron és Chiaki egy tisztáson ébredt fel. Mindenhol csak virágok és fák voltak. Olyan volt, mint egy liget. Még is mind a ketten olyan furcsán érezték magukat. Érezték, hogy valami hiányzik belőlük.
- Szerinted sikerült?- kérdezte Maron Chiakitól.
- Nem tudom. Remélem igen.- válaszolta.
- Meghaltunk, vagy ezt csak álmodjuk?
- Ha meghaltuk, akkor is jó, mert velem vagy.- válaszolta Chiaki. Ekkor egy fénylő alak tűnt fel a semmiből, majd így szólt.
- Köszönöm, hogy megmentettetek, ezért nagyon hálás vagyok nektek.- mondta a királyné.
- Nem tudod véletlenül, hogy meghaltunk-e vagy sem?- kérdezte Maron.
- Sajnos meghaltatok. Akkora erőre volt szükségetek, ahhoz, hogy engem legyőzzetek, hogy a saját energiátokat is felhasználtátok. Sajnálom. Ha akarjátok, még utoljára láthatjátok a barátaitokat. Sajnos többre az én erőmből nem telik. Csak Isten tud életeket adni és elvenni.- mondta a királynő.
- Megmutatnád őket akkor.- mondta Chiaki, és odament Maronhoz.
- Természetesen.- azzal a levegőben egy kört rajzolt, majd megjelent a tópart, ahol épp Miyako és Finn sírt. Noin és angel még mindig próbálta őket vigasztalni, bár ők is nagyon szomorúak voltak. Aztán Chiaki és Maron észre vette a holt testüket. Őket is elfogta a sírás. Majd a kép eltűnt, és a királynő is elment. Még utoljára megköszönte azt, amit érte tettek. Egyszer csak Chiaki egy hangot hallott. Később már Maron is hallotta.
- Ki vagy te?- kérdezték egyszerre.
- Az mindegy. Köszönöm, hogy megmentettétek a Földet. Nagyon bátrak vagytok. De még sem a bátorság győzte le a királynőt, hanem a szerelmetek. Ezért kívánhattok valamit. Előre mondom, csak egy kívánságotok van. Tehát jól gondoljátok meg, mit akartok kérni.- mondta a hang.
- Mi már tudjuk, mit akarunk. Azt szeretnénk, ha újból a barátainkkal együtt lehetnénk. Nagyon szeretjük őket, és nem akarjuk, hogy egyedül maradjanak. És még ott vannak a szüleink. Őket sem akarjuk egyedül hagyni.- válaszolták mind ketten.
- Szóval újra élni szeretnétek. Mi sem egyszerűbb ennél. Csukjátok le a szemeteket. Mikor újból kinyitjátok már a barátaitok közt lesztek.
- Várj! Megmondanád mégis hogy te ki vagy?- kérdezte Maron. - Hát, ha nektek ez olyan fontos. Jó. Én Isten egyik küldöttje vagyok. Azt a feladatot kaptam, hogy jutalmazzalak meg benneteket. Na jó most már mennetek kell. A barátaitok már várnak rátok.- Maron és Chiaki lecsukta szemeit
|