Késő éjszaka volt épp haza felé tartottam, mikor két férfi ugrott ki elém a sötétségből.

- Ide az összes pénzt vagy meghalsz!- kiabálta fenyegetően az egyik. Eközben a másik megszorította a kezemet, nehogy el tudjak futni.- Na mi lesz már! Meg akarsz halni!- majd elővette kabátja egyik zsebéből a pisztolyt, és a fejemnek szegezte, majd a másik kirántotta a kezemből a táskámat, és a pénzemet kezdte el keresni. Ekkor a semmiből még egy férfi jelent meg, és rátámadt a másik kettőre. Hosszas küzdelem után az ismeretlen férfi odajött hozzám és visszaadta a táskámat.

- K-k-köszönöm!.... De hiszen maga vérzik! Jöjjön velem itt lakom a közelben ott lepihenhet. Ha lehet majd legyünk csendben, mert nem lenne jó felébreszteni a szüleimet.- mondtam a megmentőmnek, és elindultunk a házam felé. Néhány perc múlva már ott is voltunk. Gyorsan bekötöttem a kezét, majd egy teát főztem.

- Még egyszer nagyon köszönöm, hogy megmentette az életemet! Hogyan hálálhatnám meg?- kérdeztem az ismeretlentől.

- Nem kell meghálálnia. Örülök, hogy segíthettem. Ez nekem elég. Nekem mostmár mennem kell. Köszönöm, hogy ellátta a sebemet. Viszont látásra!- mondta, majd az ajtóhoz ment.

- Várjon! Még a nevét sem tudom a megmentőmnek. Nem mondaná meg?- kérdeztem.

- Omi. Csak Omi.- majd kinyitotta az ajtót és eltűnt az éjszakában.

Másnap találkoztam a barátnőimmel, és elmeséltem mi történt előző este. Mindenki nagyon megijedt, de mondtam, hogy semmi bajom sem lett. Ekkor még úgy gondoltam, hogy nem fogok többet a megmentőmmel, Omival találkozni. Ez nem jött össze. Nem is fogjátok elhinni, hogy mik történtek velem ezekután. J

Ekkor egyik barátnőm elővett egy magazint, és azt mondta, hogy ma a parkban fog forgatni Yuuki Hiro.

- Nincs kedvetek kimenni a forgatásra? Olyan jó lenne! Légysziii!

- Felőlem mehetünk. Úgyse voltam még forgatáson, és szívesen megnéznék egyet.- mondtam.

- Oké! Akkor délután 2-kor találkozunk a parkban. De el ne felejtsd! Megjegyezted?

- Persze, persze. Nem fogom elfelejteni! Ott leszek a parkban a megbeszélt időpontban.- azzal elváltunk. Mivel még rengeteg időm volt kettőig, ezért elmentem meglátogatni tesóm barátnőjét, hogy megbeszéljük tesóm szülinapját. Szerencsére nem lakik messze a kávézótól, ahol voltunk. Kb. 10 perc alatt ott voltam.

- Szia Akira! Rég láttalak. Mit szeretnél csinálni Shouta szülinapjára?

- Hát gondoltam csinálunk egy bulit, vagy nem tudom. Még semmi frappáns nem jutott az eszembe. Neked?

- Én sem jutottam többre, mint te. Sajnos! Egy folytában ezen töröm a fejem, de semmi különleges nem jut az eszembe.- mondtam, majd beleszürcsöltem a Colámba, amit Akira hozott ki a konyhából. Ekkor eszembe jutott az, amit Miori mondott.- Te! Eszembe jutott valami. Shoutanak a kedvenc színésze nem Yuuki Hiro?

- De. Miért?                                                        

- Csak azért, mert ma itt forgat a parkban. Mi lenne, ha szereznék neki egy autogramot? Biztos örülne neki. Na mit szólsz hozzá?

- Szerintem jó ötlet. De mennyi az esély arra, hogy szerzel egy autogramot? Szerintem nincs sok. De azért megpróbálhatjuk. Talán sikerül.

- Te úr isten hány óra van?

- Háromnegyed 2. Miért?

- Kettőre a parkban kell lennem. Most megyek. Remélem egy autogrammal térek vissza.- mondtam, majd magam mögött becsuktam az ajtót és a park felé vettem az irányt. Kb. 20 perc múlva ott is voltam. A parkban már rengeteg ember volt. Helyet viszont nem találtam, ezért szomorúan elindultam sétálni. Már vagy úgy 10 perce sétálhattam, amikor észrevettem egy lekerített részt egy táblával. A táblán ez állt: Idegenek belépni tilos! Elindultam a lezárt rész felé, hátha összefutok Yuuki Hiroval. Na jó ez csak egy álom volt számomra. De azért megpróbáltam. Már majdnem ott voltam, mikor egy férfit vettem észre az egyik autó mellett. El akartam bújni, de nem sikerült. A férfi észrevett és elindult felém. Nem sokára előttem is állt.

- TE!!!!! Mit keresel itt?- kérdeztem.

- Én?! Te mit csinálsz itt. Ide nem jöhetnek be idegenek.

- Ezt te mondod?! Nem hinném, hogy te bemehetnél oda. Fogadjunk te is egy autogramot szeretnél.

- Hát ez nem jött be. Én ugyanis bemehetek oda. És nekem nem kell semmilyen autogram. Tehát mit keresel itt?

- Én egy autogramot szeretnék Yuuki Hirotól. Ha jól tudom, itt forgat most. Nem tudnál szerezni nekem egyet Omi? Légysziii! A tesómnak lenne ajándékba.

- Megnézem, mit tehetek érted. De ezért már kérnék valamit.

- Oké! Bármit kérhetsz. Ígérem. Na jó, nem mindent, de amit tudok, megteszek.

- Várj itt. Mindjárt jövök. Valami nevet kaphatnék?

- Igen. Shouta Hiroshi.- azzal elment. Már egy jó ideje vártam rá, mikor egyszer csak megláttam a kezében egy papírdarabbal.

- Tessék. Itt van az autogram, amit kértél.

- Köszi! Nagyon rendes vagy. Most te jösz. Te mit szeretnél cserébe?

- Még nem tudom. Adj egy telefonszámot, és majd felhívlak, és megmondom, mit kérek cserébe.

- Azért ez már túlzás!

- Megegyeztünk. Tehát kell ez az autogram vagy sem? Csak egy telefonszám más nem kell.

- Oké, megegyeztünk. Tehát van valamid, amire felírhatod?

- Igen.- azzal elővett egy Samsung V200/SL mobilt. Asszem itt esett le az állam.- Tehát mi a szám?

- 06-70/5496385. (Ez a szám csak egy kitalált szám. Ha valaki mégis a sajátjára ismer az csak a véletlen műve. Ne hívja fel senki sem ezt a számot. J) A név, pedig Sakura.

- Oké, köszi. Majd hívlak, ha kitaláltam.- azzal visszament a „színfalak” mögé.