Dél körül sikeresen fel is keltem. Hát ennyit a korai kelésről. A konyhában már készen volt az ebéd. Aya már az asztalnál várt.

- Jó reggelt!- köszöntem neki.

- Jó reggelt! Mikor jöttél meg tegnap? Mert nem hallottalak. Ugye nem történt semmi olyan amit megbánnál?

- De. Éjszaka elmentem a tengerpartra Omival és ruhában fürödtünk. Aztán pedig találkoztunk Tomokazu Sekivel, és beinvitált a házába. Nagyon jól elbeszélgettünk. A jövő heti bulijára meg is hívott, ahova csak kiváltságosok mehetnek. Azt mondta, majd hív és küld nekem jegyet. Ja, amúgy hajnali 5-kor értem haza vagy 6-kor. Nem tudom. Korán volt az biztos.

- Ja persze! Találkoztál Tomokazu Sekivel. Akkor én vagyok a Mikulás. Anyádék amúgy mit tudnak. Meddig leszel itt? Miért vagy itt?

- Miért kérded?

- Hát mondjuk azért, hogy ugyan azt mondjuk anyádéknak.

- Jaj, ők nem fognak kérdezni semmit sem. Ha meg igen azt mondjuk, hogy Shoutanak a szülinapi buliját terveztük, és kész.

- Oké. Na együnk most már. Gondolom te is éhes vagy a tegnapi nap után.- miután végeztünk az ebéddel Aya elővett egy újságot és bele lapozott. Én pedig lassan elkezdtem szürcsölni a kávémat, de ekkor megláttam a címlapot, és azt hittem leesek a székről. Ugyan is az első lapról az a nyakék kandikált vissza, amit tegnap Omi adott nekem. A csodálkozásomat Aya is észrevette.

- Mi a baj Saku? (Ez a becenevem.)

- Nézd meg az első oldalon a cikket.

- Miért mi van ott?

- Csak nézd meg. Aztán mindent elmondok.- Aya azonnal az első oldalra lapozott, és elkezdte olvasni azt, bár nem értette, hogy miért lepődtem meg. Ezalatt bementem a szobámba és kihoztam a bársony dobozt.

- Igen, mi a baj ezzel a cikkel?

- Hát semmi különös, csak kicsit drága volt az a nyakék. Nem gondolod?

- Hát mondjuk azt a 10 millió yen-t sajnálom rá. Miért?

- Mondjuk tényleg drága volt. Ilyen drága ékszereket nem minden ember tud meg venni, úgy hogy ne szegényedjen el. Nem de?

- De? De most már elmondhatnád, hogy mi a gond!

- Csak annyi, hogy ez az ékszer az enyém.

- Ja persze! És ezt most higgyem is el! Nincs is rá pénzed.

- Akkor szerinted mi ez?- kérdeztem, majd oda toltam elé a dobozt.- Nyisd ki nyugodtan. De mi előtt megnéznéd, megkérnélek valamire: ne kiabálj.

- Oké.- azzal magához húzta a dobozt, és kinyitotta. Szerintem akkor esett le az álla. Majd rám nézett, aztán a dobozra vissza. Végül megszólalt.

- H-h-honnan szerezted?! És mióta van meg?

- Tegnap kaptam Omitól. Azt mondta, hogy direkt nekem vette. Akkor még nem gondoltam, hogy ennyire értékes. Azt mondta, hogy ajándék.

- Te meg vagy húzatva!!!!!!!!! Hogy mondod meg apádnak!! Anyádról nem is beszélve. Bele se merek gondolni. Egyáltalán, hogy tudta megvenni ezt, az az Omi gyerek? Csak nem valami maffiózó?

- Nem tudom. Az igazság az, hogy a foglalkozásáról nem nagyon kérdeztem. De azt mondta, hogy ettől nem szegényedett el. Tehát nem lehet olyan szegény. Lehet, hogy ő is úgy kapta, csak nem tudta, hogy mennyire értékes.

- Ja persze, és poénból írták azt, hogy „elkelt a világ egyik legértékesebb nyakéke, amit eredetileg Anasztázia nagyhercegnőnek készítettek. Az értéke felbecsülhetetlen volt eddig, de most egy fiatalember megvette, nem is alacsony áron, mondván ezt egy igen kiemelkedő hölgynek szánja. De a nevét nem árulhatjuk el.” Hogy neked mindig bele kell, hogy keveredj valami zűrbe. Főleg most mikor mindjárt kezdődik a suli, meg a bátyád szülinapja is itt van mindjárt. Komolyan mondom, hogy néha azt hiszem, hogy te magad keresed a bajt.

- Erről nem én tehetek. Amúgy is úgy gondolom, hogy megkeresem Omit és visszaadom neki. Tehát nem kell izgulnod. Tényleg, mikor lesz a tanévnyitó bál?

- Nem tudom, és nem is érdekel. És tényleg jó lesz, ha visszaviszed ezt neki.

- Na jó, asszem megyek is, átöltözök. Aztán megyek Omihoz.- azzal fogtam magam és elvonultam a szobámba. Mialatt öltöztem, felhívtam Omit.

- Szia! Én vagyok az Sakura.

- Szia! Már kitaláltad mit akarsz cserébe?

- Még nem, de beszélni szeretnék veled. Nagyon fontos. Ráérsz most?- mondtam komolyan.

- Oké, de mi a gond?

- Semmi különös, majd megtudod. Hol találkozzunk.

- Tudod, hogy hol van az Északi part?

- Nem.

- Figyelj! Ez egy kis kávézó a Vidám park közelében. Pontosabban a Vidám park hátsó kijáratával szemben, és a Toei stúdió mellett. Remélem odatalálsz. Ha nem, hívj.

- Oksi. Háromnegyed óra múlva ott találkozunk.- azzal letettem a telefont. Magamhoz vettem az egyik kistáskámat, majd kimentem a konyhába. Megittam a maradék kávémat, felvettem a bársony dobozt és beleraktam a táskába. Aztán már rohantam is a találkahely felé. A megbeszélt időben ott voltam az Északi partban. Mikor beléptem Omi már ott volt. Már rendelt is két Colát.

- Szia! Sokat vártál?

- Nem. Amúgy is volt egy kis elintéznivalóm. Tényleg miről akartál beszélni.

- Semmi különösről. Csak arról a nyakékről, amit tegnap adtál nekem.

- Miért mi van vele? Talán nem tetszik?

- De tetszik, csak az a baj, hogy enyhén szólva drága lehetett.

- Miért? Egyáltalán honnan veszed ezt?

- Mindjárt megtudod. Várj egy percet.- azzal elmentem az ajtóhoz, ahol az egyik asztalon a mai újságok voltak. Elvettem azt amelyiket, már reggel olvastam, és odavittem Ominak, majd az orra eléraktam.

- Igen, és mi olyan különös ebben az újságban?- kérdezte.

- Csak annyi, hogy az a nyakék teljesen olyan, mint amit tegnap adtál nekem. És ha ez a nyakék ugyanaz, akkor felmerül bennem a kérdés, hogy honnan volt neked annyi pénzed, hogy meg tudd venni.

- Oké, akkor mindent elmondok. Én a Toei Stúdiónál dolgozom. És az a nyakék, amit a kezedben tartasz az nem igazi, csak egy másolat. Az egyik filmhez kellett, és miután leforgattuk a filmet, azt mondta a rendező, hogy nem kell már. Aki akarja, megveheti. Egyébként is ezek csak kristályok a nyakékben, még csak az kéne, hogy gyémánt legyen. Mit gondolsz te rólam? Hogy maffiózó vagyok!

- Jól van na! Csak reggel megláttam az újságot, és megijedtem. Bocsánat! Nem volt szándékos. Miért te mit tettél volna a helyemben?

- Oké, nálad a pont, de most felejtsük el ezt az egészet. Beszéljünk valami másról. Ki találtad már mit kérsz tőlem?

- Asszem igen. Nem sokára lesz egy tanévnyitó bál a sulimban, és még nincs partnerem. Ne gondolj semmi rosszra, csak nincs sok kedvem megint egyedül menni. De ha nem akarsz nem kell. Legalább bemutathatnálak a barátaimnak.

- Jó, de nem tudnád megmondani, hogy pontosan mikor lesz?

- Szerintem augusztus 30-án lesz. Általában a szünet utolsó szombatán szokták tartani. Nem hinném, hogy most fognak változtatni. De amint tudok valami biztosat hívlak.- ebben a pillanatban megszólalt a telefonom.

- Bocsi.- mondtam Ominak, majd felvettem a mobilom.- Igen?

- Szia! Én vagyok az Akira!

- Szia Akira! Mi van?

- Semmi csak át tudnál ma jönni? Meg kellene szervezni a szülinapi bulit.

- Milyen bulit?- kérdeztem értetlenül.

- Mondjuk Shouta buliját.

- Jaj tényleg. Péntek már 23-a.- mondtam, majd halkan megkérdeztem Omit.- Milyen nap van?

- Hétfő.- súgta vissza.

- Köszi.- majd így folytattam.- Hát nincs sok időnk már. Nem tudnál még valakit bevonni ebbe az egészbe. Ha többen vagyunk össze tudjuk hozni ilyen rövid idő alatt.

- Sajnos nem. Senki sem ér rá. De a barátnőid nem érnek rá véletlenül?

- Nem tudom. Meg kell kérdeznem őket. Majd felhívlak. Tényleg mikor találkozzunk akkor?

- 15 óra megfelel?

- Miért most hány óra van?

- 13:30.

- Jó. Akkor 15 órakor nálad. Szia!

- Szia!- majd letettem a telefont.

- Ki volt az? Már ha nem titkos.- kérdezte Omi.

- A tesóm barátnője volt az, Akira. Épp a meglepetés szülinapi buliját tervezzük, csak valahogy sehogy se haladunk vele. És pénteken lesz a szülinapja. A szervezésben meg sehol sem tartunk. Eddig csak a vendégek, és az ajándék egy része van meg.

- Ha akarod segíthetek. Úgyis szünetel most a forgatás. Tehát időm, mint a tenger. Legalább lesz egy sofőrötök. Autóval minden gyorsabban megy.

- És hogyan akarsz te tíz lányt egy négy személyes autóval mindenhova elvinni?

- Ha akarod szerzek egy kis buszt. Azzal akárhova elviszlek titeket.

- Benne vagyok!- azzal kezet ráztunk.

- Jó. Akkor én most elmegyek, szerzek egy kis buszt. Te meg szerezz annyi embert, amennyit tudsz. És hol találkozzunk?

- A parknál. Ott, ahol tegnap este.

- Megbeszélve! Akkor szia!

- Találkozunk 15 órakor a parknál. Szia.- majd elbúcsúztunk egymástól. És mindegyikőnk ment a maga útjára. Volt egy pár elintézni valónk.