- Sziasztok! Hát ti merre jártatok?- kérdezte Shouta.

- Csak sétáltunk egyet a tengerparton, és beszélgettünk.

- Aha…- mondta Akira.

- Mi az, hogy aha?

- Semmi. Csak kettesben a tengerparton… Az olyan romantikus.

- Erre csak egyet mondok.

- Még pedig?

- Mi nem járunk, csak haverok vagyunk. Megértve?

- Igenis asszonyom! Elfelejtettem, amit az előbb mondtam.

- Nincs kedvetek ezt végre abba hagyni.

- Már abba hagytuk!!- válaszoltuk egyszerre.

- Akkor mit szólnátok, ha vacsoráznánk.- mondta Yuuki.

- És mit?

- Amit a hűtőben találunk.- majd a hűtőhöz mentünk. Mindannyian körül álltuk a hűtőt, majd Yuuki kinyitotta az ajtaját. A hűtő viszont üres volt.

- Yuuki, hogy mennyi minden közül tudunk válogatni. Igazi svédasztalos vacsorát tudunk készíteni ezekből az ételekből.- mondtam.

- Ha-ha-ha. Nagyon vicces vagy.

- Miért te erre mit mondanál?

- Elfelejtettem, hogy nem vásároltam be.

- És akkor most mit eszünk?- kérdezte Shouta.

- Elmehetnénk, mondjuk egy pizzériába vagy házhoz szállíttathatnánk.

- Ez egy remek ötlet, csak az a baj, hogy nálam nincs pénz.- szólaltam fel ismét, meg amúgy sincs pénzem. Elköltöttem az összest, ami volt.

- Mivel én kínáltam fel hogy vacsorázzunk, meg egyébként is nálam vagytok, ezért fizetem az egészet.

- Tehát akkor mi legyen? Itt együnk vagy inkább a pizzériába.

- Nekem van egy jobb ötletem. Mit szólnátok ahhoz, hogy itt eszünk, és mellé kikölcsönzünk néhány filmet?

- Szerintem tök jó ötlet!- helyeseltek a többiek kórusban.

- Oké. Akkor döntsük el, hogy ki milyen pizzát kér, és közben elmehetne valaki egy videotékába.- pár perc csönd után újból megszólaltam- Tehát?

- Én úgy gondolom – mivel te találtad ki – menj te a videotékába, mi meg rendelünk öt különböző pizzát, és majd abból eszel, amelyiket szereted.- mondta az én kedves, aranyos bátyám. Ilyenkor szeretem a legjobban. Úgy el van kényelmesedve. Legszívesebben egész nap otthon feküdne, és nem tenne semmit se.

- Én benne vagyok, de így azt a filmet nézzük meg, amit én akarok. Senki sem szólhat bele a választásomba.

- Na nee!! Akkor biztos valami nyálas filmet fogsz kihozni.- szólalt fel újra.

- Igen, mert én csak ezeket a filmeket szeretem.- mondtam, majd így folytattam.- Lehet, hogy te ezeket szereted, de léteznek más műfajú filmek is, ha nem tudnád.

- Tudod én, nem vagyok egy tizenéves kis lány! Nem úgy, mint egesek.

- Mert én egy kis lány vagyok. Már megint túl sokat ittál, biztos. Azért ugye tudod még, hogy ki vagy?

- Ha-ha-ha. Ekkora egy poént.

- Na jó, akkor itt hagyjátok abba az egészet.- szólt végül közbe Omi.- Van egy nagyon jó megoldásom. Elmegyek Sakurával, és majd én választok filmeket. Rendben?

- Persze. Eddig is rendben volt.- mondtuk egyszerre Shoutával.

- Akkor mi volt az előbbi veszekedés?

- Milyen veszekedés? Ki veszekedett az előbb?- mondtam. Omi csak nézett, mint borjú az új kapura. Nem értett semmit sem.- Na jó, viccet félre téve. Ezt minden egyes videotékás alkalommal eljátszuk. Olyan jó néha kiengedni a fáradt gőzt. Azért ennyire nem utáljuk egymást. Igaz?- kérdeztem Shoutától.

- Igaz. De megnyugtatás képpen mindenki azt hiszi, hogy mi komolyan összevesztünk.

- Kösz ez nagyon megnyugtató. De most totál hülyének érzem magam.

- Nem kell.- mondtam.

- Na jó most már tényleg elmehetnél a videotékába, mert így soha se fogunk videózni.- szólalt meg végre Yuuki.

- Oké. És merre van a legközelebbi téka?

- A városban.

- Ezt most komolyan mondod.

- Igen. Úgy hogy mehetnél már. Még a végén nem lesz belőle semmi.

- Oksi.- majd elindultam az ajtó felé, de az ajtóból visszaszóltam.- Most akkor jösz vagy sem?- kérdeztem Omitól.

- De megyek.- megkereste a kocsi kulcsokat, és már az úttesten száguldoztunk. Elég gyorsan beértünk a városba. Legalább is gyorsabban, mint ahogy megszoktam. De ezen csodálkozni való sincs, hisz egy Peugeot 206 CC-ben ültünk. Kerestünk egy parkolót, majd elindultunk, hogy keressünk egy tékát. Út közben összefutottunk az egyik osztálytársammal, akit egész nyáron nem láttam.

- Hello!- köszönt Sora.

- Szia!- köszöntünk egyszerre Omival.- Mi van veled? Olyan régen láttalak.

- Semmi különös nem volt a nyáron. A szüleimmel elmentünk Spanyolországba. Nagyon élveztem. És veled mi volt a nyáron?

- Velem se történt semmi. Múlt pénteken csaptunk egy jó kis bulit. Szerintem nagyon jól sikerült.

- Milyen buli volt?

- A tesóm szülinapját ünnepeltük.- ekkor enyhe lökést éreztem a karomon, majd hátra néztem. Ekkor jutott eszembe, hogy még be se mutattam.- Jaj el is felejtettem bemutatni Omit. Omi ő itt az egyik osztálytársam, Sora Takenouchi. Sora ő itt, pedig az egyik haverom, Omi Satoru. Nem régen ismerkedtünk meg, egy baleset során, de nem sérült meg senki sem. Szerencsére.

- Még szerencsére. És hova mentek ilyen későn?

- Épp egy nyitva levő videotékát keresünk.

- Szerencsétek van. Egész nyáron egy tékában dolgoztam, és most is onnan jövök.

- Ez most tényleg egy nagyon jó hír. Nem hinném, hogy este 11-kor még találtunk volna egy nyitva levő tékát.

- Ebben biztos vagyok.

- Akkor kinyitod nekünk? Légysziii!

- Hát, ha ennyire akarod, akkor igen.

- Köszi, köszi, köszi.- azzal elindultunk a téka felé. Az úton nem sokat beszéltünk, csak az alap dolgokat. Pl. Milyen volt spanyolban, miket néztek meg, kikkel volt kint, hogyan ismerkedtünk meg Omival, milyen volt Shouta bulija. Mikor odaértünk Omi kint maradt, amúgy se nagyon beszélt. A téka nem volt valami nagy, de ennek ellenére rengeteg film megtalálható volt a polcokon. Szépen lassan végig néztem a videókat, de nem találtam semmi érdekeset.

- Sora, merre vannak az új filmek?

- Azok itt vannak a pulton.- mutatott a bejárattal szembeni pultra, ahol a számítógép és a pénztárgép is volt.

- Ah, köszi.

- Kérdezhetnék valamit?- kérdezte Sora.

- Csak nyugodtan.

- Omi ugye nem az az Omi Satoru, aki most forgatott Yuuki Hiroval, és ezzel egy tini bálvány lett? Ugye nem?

- Sajnos azt kell mondanom, hogy…- itt azonban Sora megszakította a mondani valómat.

- Gondoltam, de szívesen találkoztam volna vele. Megkérdeztem volna, hogy milyen egy forgatás. Meg ilyenek.

- Sora befejezhetem a mondatot?

- Ja, persze.

- Ő az.

- Nagyon vicces. Az előbb mondtad, hogy nem ő az.

- Sora láttad már őt valaha valamilyen képen?

- Nem, még nem.

- Akkor nyugodtan elhiheted, hogy ő itt az az Omi Satoru, aki Yuuki Hiroval forgatott, és egy tini bálvány.

- Ez most komoly?

- Amennyire az is komoly, hogy egy napon születtünk.

- Oké, akkor elhiszem… De ez most tényleg komoly? Ugye nem akarsz átverni?

- Mert én át szoktalak verni.- ekkor Sora felhúzta a szemöldökét- Oké néha átverlek, de nem ilyen dolgokban.

- Jó, megpróbálom elhinni. De ha megtudom, hogy becsaptál, akkor jobb ha egy ideig nem kerülsz a szemem elé.

- Oksi.

- Akkor melyik filmet viszitek ki?

- Ezeket.- és odaadtam Sorának a kezemben lévő videotokokat.- Egyébként miért kérdezted, hogy ő-e Omi Satoru?

- Nem tudom, csak úgy érdekelt. Azt hiszem azért, mert az egyik nagy vágyam, hogy találkozzak valami híres személlyel, bár itt inkább Webberre vagy Alonsora gondoltam, de egy színész se semmi. Na jó ez elég hülyén jött ki. Ezt úgy értem, hogy az abszolút kedvencek azok, akiket az előbb említettem, de a színészek között is akad pár érdekes ember, akivel megismerkednék.

- Nem végeztek még?- kiabált be Omi.

- De, de már megyünk is.- majd kifizettem a videókat.- Tényleg! Nincs kedved eljönni velünk megnézni a videókat. Megismerkedhetnél Yuuki Hiroval is. Tök jó fej, bár nem beszéltem vele olyan sokat. Na mit gondolsz?

- Hát nem is tudom.

- Naaa! Légysziii! Gyere el!

- Hát jó, de felhívom anyámékat.- és már tárcsázott is. Egy perc múlva már az autóban ültünk és a tengerpart felé mentünk. Az este és a hajnal nagyon gyorsan elment. Megnéztük az összes filmet, amit kihoztam. A másnapi újságban mindenféle dolgot írtak Omiról és Yuukiről, na meg rólunk. Volt, aki az egészet egy orgiának tüntette fel. Anyuéknak órákon keresztül magyarázkodni kellett, de megértették a végére, hogy nem volt semmi sem. A hét többi napja hihetetlenül gyorsan telt el. Shoutát átköltöztettük a lakásába. Aztán lassan eljött a péntek, már délelőtt nagy lázban égtem. Azt a ruhát választottam, amit Omi adott az első találkozásunkkor, és természetesen a nyakéket is odaraktam a ruha mellé. Anyu segítette a hajamat megcsinálni. A konty helyett most inkább néhány tincset begöndörítettem. Majd a smink következett. Nem akartam magamat nagyon kifesteni, csak szolidan nehogy valamelyik tanár megbotránkoztatónak tartsa. 20 órára készen is lettem. Pont addigra mire Omi is megérkezett. Apu engedte be, és bevezette a nappaliba. Az emeletről először anyu jött le, majd nem sokkal utána én is elindultam lefelé. A lépcső közepén jártam, amikor anyuék kijöttek a nappaliból. Apunak és Ominak leesett az álla, anyunak csak azért nem, mert már tudta mire számítson. Miután mindenki felocsúdott a látványból lejöttem a lépcsőn.

- Miért néztetek ennyire? Talán nem jó a ruha? Vagy mi?- kérdeztem.

- Épp ellenkezőleg. Gyönyörű vagy.- mondta apu.

- Észvesztő vagy.- szólalt meg végre Omi.- De szerintem indulni kéne a bálba.- Beültünk az autóba és elhajtottunk.

- Hoztál tollat?- kérdeztem.