Mikor megérkeztünk Soraék már rég ott voltak. Aoiék pedig már hangolták a hangszereket a bálra. A terem, ahol a bál volt nagyon szépen fel lett díszítve. Az asztalokon mindenhol 12 szál vörös rózsa volt egy vázában. A terítők mind selyemből készültek. Egyszerűen gyönyörű volt a látvány. Ilyen szépet csak nagy ritkán lát az ember.

Mikor végre megtaláltuk az asztalunkat, addigra Soraék már javában beszélgettek. Mi is leültünk közéjük.

- Sziasztok!- köszöntünk Omival egyszerre.

- Sziasztok!- köszönt Sora és a partnere. Majd Sora így folytatta:- Míg el nem felejtem. Be szeretném mutatni a partnerem. Ő Tooya az egyik legrégebbi barátom. Már kiskorunk óta ismerjük egymást.

- Örülök, hogy megismerhetlek.- mondtam. Ebben a pillanatban valaki hátulról megérintette a vállam. Mikor megfordultam Aoi állt a hátam mögött.

- Szia Aoi.- köszöntem, majd adtam neki két puszit.

- Szia. Beszélnünk kéne. Nagyon fontos.- mondta.

- Mi történt?

- Az énekesünknek kiderült hogy gége gyulladása van. És ma nem tud énekelni. Szeretnélek megkérni, arra hogy énekelj helyette.

- Tudod jól hogy már egy éve nem énekeltem, és nem is akarok közönség előtt énekelni.

- Légyszi most az egyszer énekelj. Mert csak te tudod a számokat, amiket mi szoktunk játszani. Ha nem énekelsz, akkor nem lesz semmilyen zene a bálon 3 órán keresztül.

- Sakura ezt nem teheted meg a többi bálozóval.- mondta Omi.

- Ne tegyétek ezt velem. Kérlek.

- Sakura ez így igaz, ahogy Omi mondja. Csak te segíthetsz nekünk.

- Na jó megteszem, de ezekután felejts el, éneklés terén. Tudod jól, hogy nem szeretek énekelni.

- Sakura ez így nem igaz. Ezt te is jól tudod. Csak azért nem énekelsz, mert nincs itt Shin’ichi.- mondta Aoi. Majd pár másodperccel később: - Sajnálom, ha megbántottalak ezzel, de ez így igaz.

- Tudod mit, hagyjuk ezt a beszélgetést, és mutasd meg, hogy merre van a mikrofon.- mondtam, majd a színpad mögé mentünk, hogy felkészüljek az éneklésre. Nem telt el sok idő mikor Aoi újból odajött.

- Ugye szereted Omit?- kérdezte. Aoi egy dologban volt nagyon jó. Még pedig, abban hogy mindig tudta, hogy kinek ki tetszik. Egyszer ránézett valakinek az arcára és már tudta. Előtte nem volt ilyen titok.

- Igen nagyon aranyos. Nagyon jó fej, és nagyon jól el lehet beszélni vele.

- Tudod jól hogy nem így értettem az előbbit.

- Lehet, hogy tetszik, de nem akarom, hogy tetsszen. Nem akarok csalódni.

- Miért csalódnál?

- Pontosabban félek, hogy őt is elveszítem.

- Hova lett az a Sakura, aki olyan élet vidám és nem fél semmitől?

- Hát annak a Sakurának egy része meghalt egy évvel ezelőtt.

- Szerintem ideje lenne feléleszteni. A helyedben én nem hagynám, hogy Omi elsétáljon mellettem.

- Megpróbálom. Melyik számmal kezdünk?

- Dönts te.

- Mi lenne, ha a Myself-fel kezdenénk?- kérdeztem mosolyogva pár perc gondolkodás után.

- Oké, ha te ezt akarod.- mosolygott vissza Aoi. Ebben a pillanatban jött oda hozzánk az igazgató, hogy kezdhetjük, megérkezett mindenki. Az együttes felment a színpadra.

- Jó estét mindenkinek! Örülök, hogy ennyien el tudtatok jönni. Sajnos egy kis változás történt ugyanis az együttes énekese sajnálatos módon megbetegedett és nem tud ma nektek énekelni. De ne szomorodjatok el, nem marad zene nélkül az este. Ha nem bánjátok én fogok nektek énekelni. Az első számot a kísérőmnek és az egyik legjobb barátomnak ajánlanám. Ők ketten azok, akikért élek. Ők, pedig Shin’ichi Aizawa és Omi Satoru. Az első szám címe Myself.- Aoiék elkezdték játszani a számot én, pedig énekeltem.

Why, oh why do I love you so much?

My tears overflow this much

Back in that time, there was so much to lose that I couldn't sing

anything

A place just a little ways away--That was where I was

That day, deep in your eyes, I saw the loneliness

Are the two of us really alike?

If I'd realized it, you were always by my side

Why do I love you so much?

Your voice rings inside me so much it makes me sad

Just what it was that supported me so much

From a far, I realize it now

Like a lost child, crying and searching

But there was no such thing as forever

"It's okay if you don't believe in anyone" you whispered

Were the two of us really a like?

And I decided then I would protect you

Why can't I turn them to memories

You're too far, too near for me to reach

The more I tell myself "I will forget"

The larger you loom in my thoughts

Why do I love you so much?

Your voice rings (inside me) so much it makes me sad

Just what it was that supported me so much

I realize it now from a far

Why do I love you so much?

It's so easy I just can't answer

A közönség nagyon örült, hogy én énekeltem. Na jó ez nagyon beképzelt kijelentés volt, de ez látszott az arcukon, és szinte mindenki táncolt. Kettőt találhattok, hogy ki nem táncolt. Nem, nem Omi. Ő természetesen az első sorban volt Soraékkal. Aki nem táncolt az nem más volt, mint Jun. Valahogy neki nem tetszett az, hogy én énekeltem. Bár ez nem lepett meg. Viszont az sem, hogy ő és a bandája volt az, aki késett a buliról. Ezért volt számukra nagy meglepetés az, amikor észre vették Omit. Azonnal letámadták. ( J ) Szerencsémre és szerencsétlenségükre pont akkor jött meg a bérelt DJ, így oda tudtam menni hozzá.

- Szia Jun!- köszöntem neki. Természetesen visszaköszönésre nem számítottam.

- Hát te mit keresel itt. Ez nem a te baráti köröd.- hát igen tőle csak ennyire telik.

- Miből gondolod Jun?- kérdeztem, és odaálltam Omi mellé.

- Csak onnan, hogy te nem tartozol Tokyo elitjéhez. Ugye Omi? -kérdezte.- Ugye szólíthatlak így? Amúgy én Jun vagyok.

- Tudom ki vagy. –mondta.- Sakurától már hallottam rólad. És az igazat megvallva pont olyan, vagy ahogy leírt. Ezer ember közül is fel lehet ismerni. Azért örülök, hogy megismerhetlek.- majd odafordult hozzám.- Felkérhetem a hölgyet erre a táncra.

- Igen.- mondtam mosolyogva.- Örömmel.- Majd a táncparkettre kísért. Épp valami lassú számot játszott a DJ, de ez valahogy akkor, abban a pillanatban nem érdekelt. Egy év óta először élveztem az életemet. Már egy ideje táncoltunk, mikor Omi megfogta a kezemet, és az udvara „vitt”.

- Hogy értelmezhetem a dalt, amit nekem és Shin’ichinek énekeltél?

- Hát ez egy jó kérdés. Pontosan még én sem tudom.

- Akkor?

- Csak annyit tudok, hogy többet jelentesz nekem, mint egy barát. Te voltál az első, aki hosszú idő után rávettél, hogy énekeljek, és ez nagy szó. Talán olyan vagy most, mint amilyen Shin’ichi volt. És szeretném, ha továbbra is mellettem lennél. Viszont nem akarom, hogy… hogy…

- Hogy reménykedjek, addig, amíg nem tudod a választ. Igaz?

- Igen.  … Azt hiszem… Nem tudom…

- Tudod mit?

- Mit?

- Sajnos azt nem tudod megakadályozni, hogy reménykedjek, de azt megígérhetem, hogy nem hozom fel ezt a témát, amíg te nem akarod. Oké?

- Oké. És köszönöm, hogy megértesz.

- Szívesen.

- Omi? 

- Hmm?

- Megkérhetlek valamire?

- Persze. Mire?

- Egyedül maradhatnék egy picit.