"Elsőként közöljük a tragédiát: Shuichi Shindo, a Bad Luck nevű csapat énekese, balesetet szenvedett, és életveszélyes állapotban szállították kórházba. A kórház neve és a további információk közzétételéhez nem járultak hozzá az illetékesek. Naprakész információkat közlünk a témában."

Hiro lehalkította a közvetítést, leesett az álla, miközben a képernyőt nézte. Zöld szemei összeszűkültek a sokktól, ahogy megismételte a szavakat, amiket a bemondónő olyan kedvesen közölt az imént. Elismételte őket a fejében, még mielőtt tejes egészében felfoghatta volna, mit hallott. Aztán kirohant az ajtón, és bevágta azt maga mögött, mielőtt lerohant volna a motorbiciklijének parkolójához.

Óráknak tűnt, mire eljutott valahogy Yuki lakásáig, és amit ott talált, rosszabb volt az összes rémálmánál. Mindenhol rendőrök; kikérdezték a tanúkat és feltakarították a roncsokat. Hiro leparkolt a sarkon és leugrott a motorról, fenyő-zöld szemei kétségbeesetten kerestek bármit, aminek köze lenne Shuichi –hez. Talált valamit -- Yuki. Összehúzta a szemöldökét, odatörtetett a férfihez, akit éppen kérdésekkel bombáztak, és megragadta az ingének a gallérját, könnyekkel a szemében.

"M-m-m-mondtam, hogy vigyázz rá. MONDTAM, hogy ne tégy vele semmit, amitől bántódása eshet!!" Visszanyelt néhány könnycseppet és egy pillanatra elengedte a férfit, nem adott időt Yuki –nak, hogy válaszoljon, mielőtt a jobb arcába öklözött volna.

Yuki feje erőszakosan fordult abba az irányba, ahol a pofon érte az arcát, de nem viszonozta azt. Nem akart vele ebben az állapotban harcolni. A szemöldökeit összeráncolta, karcsú ujjait összehúzta és ökölbe zárta. "Nem tudtam...elképzelni róla ekkora felelőtlenséget..."

Hiro felmordult, "A szeretője vagy! Neked kellett volna vigyáznod rá! Ez nem történt volna meg, ha távol maradt volna tőled! Megmaradt volna a drágalátos magányod, nekem pedig Shuichi!"

"Ne döngölj bele a szarba még jobban! Van fogalmad róla, hogy ez milyen szörnyű érzés nekem?!"

"És NEKED van fogalmad róla, milyen szörnyű ez valakinek, aki még mindig SZERETI őt?!"

Yuki lemerevedett ettől. Sokkal jobban szerette Shuichi –t, mint amennyire elismerte volna, még ha úgy is kezelte néha, mint egy koloncot. Visszanyerte könnyeinek nagy részét, amik zavarában előjöttek, de felkavarták a fejlemények. Egyedül Hiro értette őt meg, egy könnycsepp csillant, és indult el a szőke férfi arcán. "Szeretem őt. Az egész… világomat odaadnám érte."

"Yuki..." Hiro sóhajtott, és egy lépéssel közelebb lépett, hogy átölelje az idősebb férfit. "..Sajnálom." Bocsánatkéréseket suttogott, miközben az idősebb férfi zokogott, majd mindketten a térdükre estek az utca közepén – az elutasított riporternő kihasználta a lehetőséget, hogy odafordíttassa a kamerát a történtek megörökítésére. Egyre elégedettebb lett magával. A média hatalmas sztorit csinál az esetből.