Kagome egy tó partján üldögélt és mosolygott. Egész jól haladt ez alatt az egy hónap alatt. Sokkal több ereje volt, mint gondolta volna magáról... megmutatkoztak, mikor egyedül indult a Shikon darabok keresésére. Belemártotta lábait a hűvös vízbe. Egy kicsit megborzongott, majd elmosolyodott. Szerette a forró fürdőket... valóban így volt... de ez is elég jó volt. Levette az új ruháit, mind feketék voltak... és tökéletesen illettek a hajához. Megborzongott, mikor a vízbe lépett. Ezután lemerítette a fejét a víz alá és ott maradt kb. 30 másodpercig... aztán újra feljött a levegőre.

"Felfrissülsz?" hallotta a kérdő hangot maga mögül. Azonnal megfordult, hogy szembenézzen az őt megzavaróval. "Sesshou-Maru!" Eltakarta magát a kezeivel, amennyire tudta és elhátrált.

A férfi egy fa törzsének támaszkodott és szélesen mosolygott. "Kedvesem, kedvesem... miért nem vagy a kis barátaiddal és a haszontalan testvéremmel?" kérdezte a lányt.

Kagome rámosolygott és így szólt "Elfáradtam tőlük."

A férfinek megrándult a szemöldöke. "Elfáradtál tőlük?" kérdezte.

"Igen... nagyon idegesítők voltak." Újra belemerült a vízbe.

"Idegesítők... igen... eléggé..." szólt Sesshou-Maru és az égre nézett. Mikor a lány újra feltűnt a víz felszínén, a férfi már egy kövön ült a tóban. "Tudod... épp azon gondolkoztam, milyen nagyszerű lenne elkapni téged és halálra kínozni." mondta és mosolygott

Kagome egy kis ideig nézett rá, majd így válaszolt "Csak próbáld meg."

"Azt fogom tenni" a part felé fordította a fejét. "Te nagyon értékes vagy a a testvérem számára."

Kagome szembefordult vele. "Mi a k*va életről beszélsz?"

A férfi iszonyúan meglepődött. Ó! Szóval nem tudtad, hmmm..."

Kagome kifogyott a béketűrésből. "Kitaláltad, nem tudom."

A férfi felsóhajtott. "Elég a fecsegésből! Túszul foglak ejteni és elcseréllek a Tetsusaiga -ra." Kagome rábámult, aztán kitört belőle a nevetés. "Mikor erre gondolok... azt hittem, te egy olyan lány vagy, aki iszonyú mérges lesz, ha valaki megzavarja a magányát." állapította meg Sesshou-Maru.

Kagome abbahagyta a nevetést és mélyebben merült a vízbe. "Egyáltalán nem." sóhajtott.

Sesshou-Maru nézte, amint a lány újra belemerül a vízbe. Mikor először megérezte itt a lány jelenlétét és meglátta, hogy fürdik, arra számított, hogy kiabálni fog vele, és néhány nagyobb követ is hajít felé... érdekes... ez nem illik ahhoz a lányhoz, aki mindig együtt volt Inu-Yasha -val. Sesshou-Maru egyenesen ránézett. Ez a lány... sokkal kellemesebb vele beszélni... sokkal démonibb. Sesshou-Maru mosolygott. Lehet, hogy szegény lány összeroppant... ez nem jó. Szélesen elvigyorodott. A lány íja és nyílvesszői a fekete ruhái mellett feküdtek... hmm... fekete, szorosan tapadó ruhák, eh? Elég szokatlan volt itt, de amikor jobban belegondolt, belátta, hogy még sosem látta a lányt normális ruhában.

"Sesshou-Maru?" szólt Kagome, aki most a férfi mögött állt... egyáltalán nem volt benn a vízben. Sesshou-Maru még szélesebben vigyorgott, ahogy a lányra nézett.

Inu-Yasha nem tudta, mit tehetne... SEMMI jel nem utalt rá, hogy Kagome hova mehetett! A csapat megint úton volt. Egy fekete, vállig érő hajú lány után érdeklődtek, akinek rövid szoknyája és idegen akcentusa volt. Senki nem látott olyan lányt, aki megfelelt volna a leírásnak... kivéve egy öreg hölgyet. Az egyetlen különbség az volt, hogy az a lány, akit ő látott, fekete ruhát viselt... nem szoknyát, hanem nadrágot. Volt nála egy fekete íj és jó pár fekete nyílvessző is. Inu-Yasha tűnődött, honnan szerezhette őket. Izé... a lány arról érdeklődött az öreg hölgynél, hogy tud -e valahol meleg forrásról... nem tudott... ha tudott volna, legalább biztosan tudnák, hova ment Kagome... időnkét nagyon kiszámítható tudott lenni. Elmosolyodott, mikor arra a napra gondolt, amikor látta őt, mikor fürdött... NEM! Kifelé a fejemből! Inu-Yasha agya ordított. Nincs ideje, hogy ilyen semmiségekre gondoljon, meg kell találniuk Kagome -t. Vagyis találniuk kell egy meleg forrást...

Kagome épp az imént vette fel újra a ruháit, amik nagyszerűen illettek rá, állapította meg Sesshou-Maru. Ezután a lány összefont karokkal felé fordult. "Tehát... még mindig el akarsz kapni, és halálra kínozni?" kérdezte a férfit és mosoly játszadozott ajkain.

"Nem." válaszolt és felállt a sziklára, amin eddig ült. "De lehet, hogy elkaplak és csak egy kicsit kínozlak meg..." mondta és a lányra mosolygott.

Kagome felhúzta fekete íját és ráhelyezett egy fekete nyílvesszőt. "Ki akarod próbálni?" kérdezte a férfit.

"Valószínűleg nagyon élvezetes lenne." válaszolt

Megálltak és egy darabig nézték egymást. Egyikük se mozdult. Aztán a férfi támadott, a lány kilőtte a vesszőt, ami nem talált el semmit. Aztán hirtelen érezte, hogy két erős kar fonódik a dereka köré. Megijedt és szemtől-szembe fordult Sesshou-Maru -val.

A férfi mosolygott. "Most megkínozhatlak...?" kérdezte és megvillogtatta az egyik mérgezett karmát, de a lány torkon ütötte. Nem sérült meg, de meglepődött. "Nem rossz..." mondta. "Nem rossz egy egyszerű halandótól..." szólt a férfi és újra támadott. Kagome kilőtt néhány vesszőt, de a férfi egyszerűen túl gyors volt. Sesshou-Maru mosolygott és pont Kagome előtt megállt. "Biztos vagyok benne, hogy jobban menne, ha démon lennél." mondta és a lány egyik sötét hajtincsét a mutatóujja köré csavarta.

A lány rámeresztette a szemeit, majd lecsillapodott. "Nem számít... ember vagyok, és ezt semmi sem változtathatja meg." Elfordult a férfitől. Sesshou-Maru egy ideig csak nézett rá, majd az arca bosszantóvá vált. "Ne mond, hogy men tudod, hogyan teheted magad démonná!?" kérdezte a lányt. Kagome rámeredt, majd elfordult. A férfi felsóhajtott "Gondoltam. Azonnal démonná teheted magad... minden, amire szűkséged van, az egy ici-pici Shikon szilánk." A lány lassan visszafordította a fejét... érdeklődés tükröződött az arcán. Sesshou-Maru arcára újra kiült a vigyor. "Akarod, hogy megmutassam, hogyan?" kérdezte. A lány bólintott és visszamosolygott. A férfi a kezét nyújtotta, Kagome egy pillanatnyi tétovázás után elfogadta. "Hát, menjünk." mondta Sesshou-Maru vidáman, majd szédítő sebességgel elugrott a lánnyal.

Egy másodperccel később Sango rohant be a tisztásra. Körülnézett. "Különös... azt hittem, hallottam valakit..." mondta és leült a tó mellé. Inu-Yasha, Miroku és Shippou is rövidesen feltűnt a tisztáson. Inu-Yasha beleszagolt a levegőbe "Itt volt..." mondta óvatosan, majd undorodva elhúzta az orrát "És a testvérem is." Mindenki azonnal aggódni kezdett. Inu-Yasha közelebb ment a tóhoz "Itt fürdött..." mondta " És itt ült a bátyám." Elfintorodott, mikor arra gondolt, mit tehetett a lánnyal a bátyja. A szaguk teljesen körbelengte a helyet... mozogtak... lehet, hogy Kagome megpróbált a férfi elől elmenekülni! Így kellett történnie! És most az a beteg bátyja foglyul ejtette Kagome -t. Inu-Yasha térdre esett. Nem tudta, hogy mit művelt a testvére a lánnyal, de azt tudta, hogy megtehet vele bármit, amit akar... nem volt a közelben, tehát nem kellett volna bűntudatot éreznie. Mi van, ha...? Megölte a lányt...? Inu-Yasha csendes volt, a tó partján térdelt. Mi van, ha megölte a lányt...? kérdezte magától folyamatosan. Feltartotta az orré és újra beleszagolt a levegőbe. Nem... ha Sesshou-Maru megölte volna Kagome -t, először mindenképpen el kellett volna vonszolnia valahová, mert nem érzett halált a levegőben. Nyomot keresett. A bokrokon, a fákon, a tó körül. Végül talált egyet. "Arra mentek!" mondta Inu-Yasha és az erdőbe mutatott. Mindenki ránézett, majd bólintottak és elindultak a mutatott irányba.

(Jó, ha az ember akciózenét hallgat ehhez a részhez (^.^) a "Rival" a Slayers -ből remekül ideillik.)

Sesshou-Maru még mindig gyorsan haladt Kagome -val az erdőn át. A lány csukva tartotta a szemeit a szél miatt. A férfi lenézett rá, egy halandó... de erős halandó! Akiből erős démon válhat. Mosolygott és újra előrefordította a fejét.

Megérzett egy ismerős szagot... az öccsét... Sesshou-Maru átkozódott és fokozta a tempót. Vajon hogy fogja ilyen gyorsan követni a nyomát?

Inu-Yasha megérezte a bátyja szagát egyre erősebben, egyre közelebbről! De most... Sesshou-Maru már biztosan észrevette, hogy követik és bizonyára bonyolultabb utat választ... vagy megáll, hogy találkozzon velük. Inu-Yasha grimaszolt, mikor meglátott egy mély hasadékot a sziklában. Ő még csak könnyesén át tudna jutni a túlsó oldalra... de a többiek nem . Először meg kell őket várnia, érdekes próbának ígérkezett.

Sesshou-Maru vigyorgott. Egyre távolabb került az öccsétől. Még mindig sebesen haladt, biztos, ami biztos... sosem tudhatja annál az idegesítő testvérénél. Mikor kiválasztotta az utat, biztos volt benne, hogy Inu-Yasha bandája nem tud átjutni segítség nélkül, tehát az öccsének muszáj megvárnia őket és segíteni nekik. Sesshou-Maru vicsordott. Ezzel igen sok időt nyert.

A többiek megérkeztek és meglátták a szikla szélén álló Inu-Yasha -t. Sango közelebb ment és lenézett... hóóósszú volt az út az aljáig. Minden csontja megremegett a lezuhanás gondolatától. Összeráncolta a szemöldökét és azon gondolkozott, hogy juthatnának át.

"Gyerünk, emberek!" kiáltott Inu-Yasha ingerülten. "Ugorjatok fel a hátamra, én majd átviszlek benneteket a túloldalra."

Mindenki azt tette, amit mondott, és felmásztak a hátára. Inu-Yasha hatalmasat ugrott és letette őket a másik oldalon. Aztán újra megkereste a nyomot és követni kezdte. a többiek, legjobb képességük szerint követték.

Sesshou-Maru észrevett egy nagy mezőt. Vigyorgott... a mező hatalmas volt. Befutott a fűbe. Az öccsének és a bandájának nehezebb lesz átvágnia rajta. Sesshou-Maru nagy figyelmet fordított a lyukakra, és az öreg fatörzsekre, nehogy elessenek.

"Hol vagyunk?" kérdezte Kagome és kinyitotta a szemeit. Aztán azonnal be is csukta, mikor megérezte a füvet az arcában.

"Egy mezőn." hallatszott a válasz.

"Hol fogunk megállni?" kérdezte a lány.

"Meglátjuk." válaszolt Sesshou-Maru és átugrott egy nagy gödröt a talajon.

Inu-Yasha még az erdőben volt, nagyon sok időt vesztett azzal, hogy megvárta a többieket. Átkozódott és egy kicsit rákapcsolt. Inu-Yasha elfáradt az ilyen gyors futástól, és, ha nem lett volna így, Sesshou-Maru akkor is átkozottul gyors, és ő nem tudta felvenni vele a versenyt már hosszú ideje. Inu-Yasha szerencsésnek érezhette magát, hogy Kagome egy kicsit lelassítja a bátyját. Hirtelen az erdőnek vége szakadt és észrevett egy hatalmas mezőt magas fűvel, a mező óriási volt!! És a fű magasabb volt nála! Megint meg kell várnia a többieket! A testvére aztán tudja, hogy lassítsa őt le...

Sesshou-Maru és Kagome végül elérték a mező végét. A férfi egy kicsit elfáradt. Aztán meglátott egy folyót. Egy mosoly formálódott az arcán, miközben arrafelé futott. "Végy egy mély lélegzetet, kislány!"

Kagome kinyitotta a szemét és mélyet lélegzett, mikor lemerült a vízbe. Sesshou-Maru engedte, hogy testét sodorja az ár, ezzel gyorsabban haladt, mint futva... az öccse nem lesz képes követni őket. Kagome -nak hamarosan fel kellett mennie levegőért, ezért megbökdöste a férfi vállát. Sesshou-Maru azonnal lenézett a lányra és észrevette, hogy elfogyott a levegője. Áttörte a víz felszínét és kiemelte a lányt egy újabb mély lélegzetre, majd újra lemerült a víz alá. Neki nem volt olyan gyakran szűksége levegőre, mint a lánynak, lenn tudott maradni a víz alatt fél óráig friss levegő nélkül. Egyszer 50 percig kellett lenn maradnia, gondolt bele.

Inu-Yasha és a többiek átvágtak a mezőn. Inu-Yasha nagyon lassan haladt, mert különben a többiek nem tudták volna követni a magas fűben. Újra elátkozta a testvérét.

"Ááá!!" kiáltott Sango, mert beleesett egy gödörbe. Inu-Yasha felnyögött.

(Zene állj!)

A folyóban történt utazás után Sesshou-Maru végre újra kiugrott a szárazföldre. Leültette Kagome -t, aki elkezdte kiköhögni magából a vizet és törölgette a szemeit. A férfi körülnézett. Egy tisztáson voltak egy másik erdőben. Néhány vaddisznó volt egy kicsit távolabb, de sehol egy ember vagy démon a közelben.

"Itt megállunk." mondta.

Kagome felemelkedett a földről és elkezdte csavargatni a haját. "Nem tudtál volna előbb figyelmeztetni?"

A férfi nem válaszolt, a tisztás közepére ment és leült. Kagome ránézett. Aztán közelebb ment hozzá, Sesshou-Maru nehezen lélegzett. Ez meglepte Kagome -t, majd leült a férfi mellé.

"Fáradt vagy?" kérdezte és mosolygott.

"Fogd be." mondta a férfi és a lányra pillantott. Kagome nevetett és a fűben feküdt, és ő is... kicsit fáradtnak tűnt. Pedig a férfi egész úton vitte... de akkor is. Sesshou-Maru lélegzete lassult, majd normálissá vált. Lenézett Kagome -ra, akinek be volt csukva a szeme... majdnem békés volt. "Tudod, hogy egyszerűen megölhetnélek anélkül, hogy akár egyetlen esélyt adnék, hogy megvédhesd magad." mondta.

"Tudom." válaszolta a lány. "De azt is tudom, hogy nem teszed meg." mondta.

"Ó, igazán...?" A férfi felemelte a kezét és egy hajszálnyira tartotta a lány fölé, de ő még mindig csukva tartotta a szemeit. Sesshou-Maru összeráncolta a homlokát és az egyik mérgezett karmát ráengedte a lány torkára. Kagome kinyitotta a szemeit és a férfira bámult. "Ne tartsd ezt magától értetődőnek." mondta a férfi, ahogy egy kis vér futott le a lány torkából.

Kagome a férfire nézett és mosolygott. "Tudod, nagyon idegesítő tud lenni egy kis vágás a nyakon." mondta.

"Ó, inkább egy nagyobbat szeretnél?" kérdezte a lányt és őrülten vigyorgott.

A lány felült. "Kösz, nem."

Csendben ültek egy darabig. Kagome -nak nem volt mit mondania, Sesshou-Maru -t pedig nem érdekelte, hogy mond -e valamit, vagy csendben marad. Kagome -nek lett elege a csendből. "Említettél valamit arról, hogyan tegyem magam démonná?" mondta és szembefordult a férfival.

Sesshou-Maru felállt és elfordult a lánytól. "Igen, de fel akarod adni az emberiségedet?" kérdezte a lányt.

Kagome gondolkozott, természetesen több erőt akart... de megéri ezt tenni? Elűzte ezeket a gondolatokat.

"Természetesen a halandók annyira gyengék... eléggé ahhoz, hogy ez nyomja a lelkedet és bizonyítani akarj. Halott vagy." Kagome nem tudott a férfira nézni, de a fejét tette volna, hogy mosolyog. Aztán Sesshou-Maru megfordult, tényleg mosolygott. "Szóval... miért nem mutatom meg?" újra leült a lány mellé. Aztán kinyújtotta a kezét. A lány egy pillanatig bámult rá. "A Kő." mondta és bosszúsan nézett a lányra.

"Persze." válaszolt neki mérgesen, nem túl magától értetődően.

A férfi megérintette a lányt, aki elengedte a Követ. Sesshou-Maru elkapta, és a kezében tartotta. Egy percig csendben volt. "Gyere ide." mondta és intett a lánynak, hogy üljön le elé. Az úgy tett, ahogy a férfi mondta. Sesshou-Maru a lány arcát fürkészte egy pillanatig, izgatottnak, mérgesnek... és ijedtnek tűnt.

"bizonytalan vagy?" kérdezte a lányt.

"Nem." válaszolt és összefonta a karjait.

"Ijedtnek tűnsz."

Kagome összehúzta a szemeit. "Nem félek!" kiáltotta.

"Nem kell kiabálnod, itt ülök melletted." mondta és egy pillantást vetett a lányra. Kagome mosolygott. "Fájni fog." mondta.

A lány zavartan nézett... a következő pillanatban Sesshou-Maru felszakította a mellkasát. Kagome sokkolva bámult a férfira, aki megfogta a Követ és elhelyezte a testében. Fájt... nagyon... mindenki belehalt volna... ő is, ha nem lett volna a Kő, ami erőt adott neki. Kagome a hátára esett. Sesshou-Maru csak nézte őt összefont karokkal. A lány érezte, hogy az élete elillan. Fájt... nagyon fájt... Aztán úgy érezte, mintha hegyes tűk hatolnának át az egész testén. Csapkodni és kiabálni kezdett a fájdalomtól. Ekkor a férfi elkapta a vállait, és erősen tartotta őt. A fájdalom...! A FÁJDALOM! A lány ordított.

"AAAAAAAAAAAAAIIIIIIIIIIIEEEEEEEEEEEAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!!!!!" Kagome teli tüdőből ordított, ekkor Sesshou-Maru egy csókkal elcsendesítette. A fájdalom hirtelen szertefoszlott és a lány megpihent. A férfi erősen szorította ajkait az övéihez, és sötét izzás sugárzott a Kőből. Körülvette őket, és úgy tűnt, elnyeli mindkettejüket. Néhány másodperc után az izzás eltűnt, Sesshou-Maru elengedte a lány ajkait és újra felült. Kagome is felült. A mellkasa meggyógyult és egyáltalán nem érzett fájdalmat. Felnézett Sesshou-Maru -ra, aki mosolygott

"Nézd meg a tükörképedet a vízben." mondta.