2. Fejezet

Vizsgadrukk és valami más

A Nap melegen tűzött. Minako a szeme elé tette a kezét és az iskola bejárat felőli udvarát kémlelte. Bunnyval egy padon ültek, Makoto-t és Amit várták. A két lány ezen a napon vizsgázott. Minako-nak és Usaginak a legfontosabb vizsgái még hátra voltak. A másik két lánynak viszont ez volt az utolsó. Rei is vizsgalázban égett, s bár ő egy másik iskolában tanult, gyakran megbeszélték egymással az aznapi dolgokat.

-Na végre! – kiáltotta hirtelen Minako, s felugrott a padról. Az iskola épületéből két ismerős alak igyekezett kifelé.

Ami és Makoto szemmel láthatóan elégedett volt. Míg Makoto arcára a megkönnyebbülés hatalmas vigyort varázsolt, addig Ami a maga megszokott nyugodtságával vette tudomásul, hogy számára ezzel nemcsak az évnek, de a tanulmányai egy részének is vége szakadt.

-Meséljetek már! Milyen volt? – türelmetlenkedett Minako. A két lány somolyogva összenézett, barátnőjük majd kipukkadt a kíváncsiságtól. Bunny a padon ülve mosolyogva szemlélte az eseményeket. Ő is kíváncsi volt, de korántsem annyira, mint a másik szőkeség.

A két újonnan érkezett szépen sorjában elmesélt mindent. Miután mondókájuk végére értek Minako már szinte toporzékolt. – Ez nem fair! – fakadt ki hírtelen. – Ti már túl vagytok mindenen! Én meg még csak holnap vizsgázom, de már most elegem van! Nagyon szeretnék már túl lenni rajta! Bunny, te meg úgy ülsz itt, mintha téged az egész vizsga dolog hidegen hagyna! Hogy lehet valaki ilyenkor ennyire cool?!

Ami, akinek szintén feltűnt Usagi szokatlan hallgatagsága, komoly arccal fordult barátnőjéhez.

-Minako-nak igaza van Bunny. Mi van veled? Ez a csendesség nem vall rád.

-Semmi baja, csak fáradt – hallatszott egy hang a hátuk mögött. Luna érkezett Artemisszel, Minako fehér kandúrjával, aki egyben Luna párja is volt. – Nincs igazam? – kérdezte a macska, és rákacsintott a lányra.

Bunny bágyadtan bólintott. Hálás volt Lunának, amiért kimentette barátnői előtt. Bármennyire is szerette a lányokat, a kicsikkel kapcsolatos bánatát mégsem akarta megosztani velük. Van nekik is éppen elég bajuk, nem akarta még ezzel a kis semmiséggel is terhelni őket.

-Nos? – törte meg a csendet Makoto. – Találtatok valami érdekeset?

-Szerencsére nem. Van még némi remény arra, hogy az egész csak téves riasztás volt – felelte Artemis, majd egy ugrással Minako vállára telepedett. – De talán jobb lenne megkérdezni Rei-t, ő mire jutott.

Rei már a kapuban várta őket. Arca aggodalmat tükrözött, s rá egyáltalán nem jellemző módon, a kezeit tördelte. Ez a fogadtatás nyugtalanította a lányokat.

-Miért vagy ilyen ideges? Mi baj? – kérdezte izgatottan Luna, s Artemisszel együtt a földre ugrott.

-Valami nagyon furcsa dolog történt…, de ezt inkább bent beszéljük meg – mondta Rei és beljebb invitálta barátait.

-Nos? – szólt izgatottan Makoto. – Ne csigázz már minket! Mi történt?

-Mindjárt elmondom, de először tudnom kell, hogy Lunáék találtak-e valamit – felelte Rei és kérdőn a macskákra nézett, de ők csak a fejüket ingatták. – Én is ettől tartottam… – jegyezte meg kissé csalódottan a lány.

-Halló! – türelmetlenkedett Minako. – Esetleg minket is felvilágosítana valaki?!

-Rendben – kezdte Luna. – Rei negatív hullámokat érzékel egy ideje. Ennek kellett utánajárnunk, de mi semmilyen rendellenességet nem fedeztünk fel.

-A negatív erők még nem kiterjedtek – vette át a szót Rei –, de én tökéletesen érzékelem a jelenlétüket. Ezért kértem meg Artemis-éket, hogy nézzenek utána a dolognak a computerrel. Az esetnek van egy furcsasága is; ezek a negatív hullámok szinte teljesen megegyeznek azokkal, amelyeket Nehellenia királynő megjelenésekor éreztem.

-Az lehetetlen! – fakadt ki Makoto. – Hiszen Nehelleniát visszaküldtük a gyerekkorába! Nem lehet itt már megint!

A lányok tanácstalanul néztek egymásra, ez a fordulat mindnyájukat meglepte. Bunnynak összeszorult a szíve, ha arra gondolt, hogyan manipulálta a gonosz királynő Mamorut. Elfogta a rettegés, hogy szerelmével ismét történhet valami szörnyűség. Gondolataiból Luna hangja rázta fel.

-Sajnos, nem állíthatjuk pontosan, hogy soha nem térhet vissza a Jelenünkbe, hiszen nem lehetünk biztosak abban, hogy az Idő újraforgatása során, ismét felnőve, Nehellenia nem ugyanúgy cselekszik-e, mint korábban.

-Ez igaz – folytatta Rei –, de én mégsem hiszem, hogy ismét vele van dolgunk. A hullámok nagyon hasonlóak, de nem egyeznek meg!

-Mondd csak Rei – szólalt meg most Ami –, megpróbáltad már segítségül hívni a lángokat? Talán sikerülne valamit megtudnunk e titokzatos negatív energia kibocsátójáról.

-Eddig még nem akartam ezzel foglalkozni, mert a hullámok nagyon gyengék – felelte a házigazda, azzal felállt, –, de ha gondoljátok, tehetek egy kísérletet – s már indult is a meditációs szoba felé.

Rei leült a lángok elé, hátra kötötte hosszú, fekete haját, összetette kezeit, és szemeit lehunyva összpontosított.

Rei egy percig a lángokat nézte, majd szertartásosan megköszönte azok segítségét és felállt. A többiek szó nélkül követték a szobája felé.