4. Fejezet

Baráti összeesküvés

„Huhh! Végre egy kis szünet! – gondolta Mamoru és kényelmesen elnyújtózott a kanapén. Ezen a napon különösen nagy volt a forgalom a kórházban, s az orvosok mellett a gyakornokokra is rengeteg feladat várt. Mamoru az egész délelőttöt végigdolgozta, így most nagyon élvezte az egy órás pihenőt. Egy hirtelen támadt gondolattal a telefon után nyúlt és tárcsázni kezdett. A vonal másik végén kicsengett a készülék.

Mamoru várt egy ideig, s miután a tizedik csengetésre sem vették fel, letette a kagylót. A fiú ismét hátradőlt a kanapén és elgondolkodva meredt maga elé.

-Bunnyt hívtad? – lépett be mosolyogva Ami.

-Nahát, Ami! Micsoda meglepetés! – ugrott fel Mamoru. – Mi járatban vagy itt? Csak nem vagy beteg? Vagy talán Bunnyval történt valami? – hadarta izgatottan.

-Hé-hé! Levegőt is vegyél! – nevette el magát a lány, majd leült az imént felszabadult kanapéra. – A gyakorlatom miatt vagyok itt, ma kapom meg a beosztásomat. Egy hét múlva kezdek.

-Értem – fújta ki magát a fiú és ő is leült. Fáradtan sóhajtott – Bár már vége lenne ennek a napnak! –, majd kíváncsian Ami felé fordult. – Mondd csak, nem tudod, hol lehet Bunny? Ilyenkor már otthon szokott lenni, de a telefont senki sem vette fel.

-Á, tehát mégis őt hívtad – kuncogott a lány. – Bunny szülei elutaztak pár napra, ő pedig történetesen velünk volt Rei-nél. Ezért nem vette fel senki a telefont.

-Történt valami? – nézett rá aggodalmasan a fiú.

Ami arca elkomorodott. – Sajnos, igen – felelte. – Néhány napja Rei negatív hullámokat érzékelt. Ennek jártunk utána.

-És? Mik a fejlemények?

-Nem fogsz örülni, de úgy tűnik, Nehellenia királynő két iker gyermekével van dolgunk.

-Tessék??? – Mamoru felugrott a kanapéról és döbbenten meredt a lányra. Hirtelen minden emlék feltódult benne; a királynő gonosz tekintete, a saját tehetetlensége és minden egyes további részlete a rémálomnak. Az emlékek hatására ökölbe szorult a keze – Ez még egyszer nem történhet meg! Nem engedem, hogy Bunny újra miattam szenvedjen!

-Pedig most is éppen azt teszi – mondta csendesen Ami.

-Hogy? – Mamoru értetlenül nézett rá. Nem tudta, mitévő legyen. Legszívesebben azon nyomban otthagyta volna a kórházat, hogy Bunnyhoz rohanhasson és megvigasztalja.

-Nagyon tartja magát – folytatta a lány –, de Luna elárulta nekünk, hogy hiányzik neki a két kicsi. És most, hogy Nehellenia ikrei feltűntek a színen, attól fél, hogy veled ismét történhet valami, és így soha nem láthatja viszont Chibiusát.

Mamoru visszaült Ami mellé. – Meg tudom őt érteni – vallotta be szomorúan. – A lányok nekem is nagyon hiányoznak, és őszinténszólva, ő is. Már napok óta nem találkoztunk.

Ami a fiú vállára tette a kezét. – Nem szabad, hogy csüggedjetek. Bármennyire is szívtelennek hangzik, de nélküle…, nem, nélkületek mi nem tudjuk legyőzni őket. Még nem tudjuk milyen erősek, de ha abból indulunk ki, hogy ők Nehellenia gyermekei, akkor semmi jóra nem számíthatunk. Fel kell töltődnötök valahogy, különösen neki.

-Teljesen igazad van – bólintott rá Mamoru. – De mit tehetnénk?

-Nekem lenne egy ötletem – kacsintott Ami.

-Ki vele! – mosolyodott el a fiú is.

A Nap utolsó sugaraival sárga és vörös fényekkel vonta be a tájat, s az esti szellő megzizegtette a fák leveleit. Usagi a stégen állt és a vizet nézte. „Ez volt Chibiusa egyik kedvenc helye – gondolta szomorúan. – Ó, te kis ideggyötrő! Ha tudnád, mennyire hiányzol!” Nagyot sóhajtott, s egy könnycsepp gördült végig az arcán.

Hirtelen egy kéz érintette meg a vállát. Rei állt mögötte és aggódó szemekkel nézett rá.

-Nem áll jól neked, ha szomorú vagy – mondta kedvesen. – Sem Mamoru, sem pedig Chibiusa nem örülne, ha most így látna. – Átkarolta Bunny vállát és egy közeli padhoz vezette. Miközben leültek egymás mellé, Rei bűnbánó arccal nézett barátnőjére.

-Ne haragudj rám, amiért nem vettelek komolyan és nem segítettem neked!

-Ugyan! – legyintett a másik. – Inkább nekem kellene bocsánatot kérnem, amiért nem tudom kellőképpen titkolni, ha valami bajom van. Így csak gondot okozok nektek és ezt mindenképpen el akartam kerülni.

-De Bunny, hiszen barátok vagyunk! – korholta le Rei. – Kinek mondanád el a bánatod, ha nem nekünk?!

Usagi elmosolyodott. – Örülök, hogy itt vagy – mondta, mire Rei is mosolyra húzta a száját. Egy darabig mindketten csendben ültek.

-Nagyon hiányzik neked, ugye? – szólalt meg elsőként a fekete hajú lány, majd barátnője meglepett arcát látva hozzátette: – Mármint Chibiusa.

-El sem hinnéd mennyire! – felelte sóhajtva Bunny. – Míg itt volt folyton egymásnak estünk és mégis…, amióta elment, egyszerűen nem tudom kitölteni azt az űrt, amit hátrahagyott.

-Mamoruval beszéltél már erről? – kérdezte Rei.

Bunny nemet intett a fejével. – Már napok óta nem találkoztunk. Amikor esténként felhív, nincs szívem ezzel traktálni. Biztos vagyok benne, hogy ő is hasonlóképpen érez, és az én nyavalygásom nélkül is van épp elég baja.

Rei elgondolkozva nézett maga elé, majd hirtelen felpattant a padról.

-Ez így nem mehet tovább! – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. – Nektek együtt kell lennetek. Minél többször találkoztok, annál jobb mindkettőtöknek!

-Ezt én is tudom – mondta kissé bizonytalanul a szőke lány, aki nem igazán tudta mire vélni Rei viselkedését. – Amíg a vizsgámat magam mögött nem tudom, és ameddig az óvoda be nem zár a nyári szünetre, addig ez elég nehezen fog menni. Ezért jelentkeztem nyárra segédápolónőnek a kórházba. Így legalább minden nap láthatom munka közben.

-Na persze – húzta el a száját Rei, akit ez az érvelés nem győzött meg túlságosan, majd komolyan barátnője szemébe nézett. – Mondok én neked valamit! Mamoru és te szerelmesek vagytok, nemde? A szerelmespárok pedig nem a munkahelyükön randevúzgatnak. Azzal semmire sem mész, ha csak láthatod, nekem elhiheted! Nektek sokszor és sokat kellene együtt lennetek ahhoz, hogy működjön ez a kapcsolat, és minél előbb viszontláthassátok Chibiusát!

Usagi kissé hátrahőkölt ettől a fejtegetéstől. – Na de… – kezdte bátortalanul, de Rei újabb szóáradata azon nyomban leállította.

-Semmi de! – kiáltotta dacosan. – A szünetben sokkal több időt fogtok együtt eltölteni! Egyikőtök sem találhat semmiféle kifogást arra, hogy miért nem ér rá, erről gondoskodom! – S nagyobb nyomaték kedvéért öklével a mellére csapott.

Bunny az ámulattól mukkanni sem tudott. barátnője határozott, magabiztos fellépése teljesen ledöbbentette. Még sohasem látta ennyire eltökéltnek.

Rei észrevette Bunny furcsa arckifejezését, és zavartan elnevette magát. – Te csak ne félj semmit! – kacsintott rá ravaszul, – Felejthetetlen nyarad lesz. Csak bízd ide! – s megkopogtatta a homlokát.