5. Fejezet

Régi új barátok

Mamoru elégedett mosollyal lépett ki az ékszerbolt ajtaján. Most még a szokatlanul nagy, szombati emberáradat sem zavarta. Csak Bunny arca lebegett a szeme előtt… Boldog volt. Egyrészt a hirtelen jött szabadság, másrészt a kis ékszer miatt, amelyet az imént vásárolt. Egy gyakornoktársával elcserélt néhány napot a kórházban, így legalább az elmúlt napok fáradalmait is kipihenhette. Tudta, hogy a lányok ma Rei-nél töltik a napot, tehát nem kellett attól tartania, hogy valamelyikük meglátja, honnan jön, és faggatni kezdi. Gondolataiban elmerülve lépett a kocsijához.

-Chiba Mamoru?

A kérdés egy csinos, fiatal nőtől származott, aki közvetlenül a fiú előtt állt meg.

Mamoru felpillantott, és kis híján elkiáltotta magát. A nő, aki megszólította, nem volt más, mint Halszem, egykori ellenségük.

-Emlékszel még rám? – kérdezte még mindig mosolyogva.

-Hogyne! – felelte nem túl barátságosan a fiú. – Te vagy Halszem, Nehellenia királynő szolgája és egyben az a személy, aki el akart választani a szerelmemtől.

Halszem továbbra sem hagyta abba a mosolygást. – Majdnem stimmel. Leszámítva, hogy mindez múlt időben történt.

-Mit akarsz tőlem, Halszem? – A fiú döbbenete enyhe indulattá változott; egykori ellenfelük felbukkanása, azon kívül, hogy semmi jót nem ígért, sok régi emléket tépett fel a szívében.

Erre már a nő arca is komollyá vált. – A nevem már nem Halszem – mondta a fiú szemébe nézve. – Amióta kikerültünk az Álmok Erdejéből, és emberként a Földre tértünk, mindnyájunknak polgári neve lett. Én Edogawa Yuriko vagyok. – Ismét mosolygott, s a kezét üdvözlésre nyújtotta.

Mamoru még mindig kissé bizalmatlanul nézett a korábbi ellenségre.

–Örvendek – mondta komoran és megrázta a felé nyújtott kezet. – Elárulnád végre, hogy…

Nem tudta befejezni, mert Yuriko váratlanul egy borítékot nyomott a kezébe, rámosolygott és elsietett.

Mamoru csak állt az autó mellett és döbbenten meredt a távozó nő irányába. Töprengett, utána szóljon-e, vagy sem, de Yuriko már eltűnt az emberek forgatagában. A kezében lévő borítékon írást vett észre: „Az Ezüst Hold Harcosainak.”.

A fiú beszállt az autóba, de egy darabig csak ült a volánnál, hol a kormányon dobolt az ujjaival, hol a borítékot forgatta. Némi gondolkodás után feltépte; a borítékban egy levél volt.

A levél így szólt:

A Sailor Team-nek és segítőinek.

Ti nagyon sokat tettetek értünk, s ezt mi soha nem fogjuk elfelejteni! Mi, vagyis az egykori Amazon Trió; Sautome Yamato (Sólyomszem), Cudo Takeru (Tigrisszem) és jómagam, Edogawa Yuriko (Halszem). Ti megszabadítottatok minket Cirkóniától és lehetővé tettétek számunkra a valódi, emberi életet. Eddig nem állt módunkban ezt megköszönni, éppen ezért most szeretnénk segíteni Nektek.

Bármennyire is emberiek lettünk, még mindig képesek vagyunk érezni Nehellenia királynő erejének jelenlétét. Most újra érezzük ezt az erőt, azonban valami megváltozott, s erről Nektek is tudnotok kell!

Most nem Nehellenia az ellenségetek, hanem az ő ikergyermekei; Elenia hercegnő és Nehel herceg. Az ő szívükben újra életre kelt az a gyűlölet és gonoszság, amit anyjukból Ti eltávolítottatok. Ők is gyűlölik a Hold Harcosait és a jövő királyságának összes lakóját. Nehel herceg bosszút forral az ellen a nő ellen, aki elvette anyjától a szabadságát, s ezzel megkeserítette az életét. Ez a nő pedig nem más, mint Te, Sailor Moon, vagyis az Ifjú Serenity királynő. Elenia hercegnőt más vezérli. Meg akarja büntetni azt a férfit, akit anyja nem tudott teljesen a bűvkörébe vonni. Rólad van szó Tuxedo Mask, jövőbéli Endymion király. De kettőtökön kívül nagy veszélyben vannak a Harcosok, és mindenki más is, akik Nektek sokat jelentenek.

Mi ezeket az információkat akkor szereztük, amikor még az Álmok Erdeje volt az otthonunk. Akkor még nem sejtettük, hogy a herceg és a hercegnő ilyen hamar lépni fog. Azonban már tisztán érezzük a jelenlétüket. Itt vannak a mi világunkban, de még nem mutatkoztak.

Még van időtök az ellenük való felkészülésre, azt azonban mi sem tudjuk mennyi. Helios jelt fog adni Nektek, ha eljött a harc ideje, ennyit mondott nekünk. Legyetek óvatosak! Ne becsüljétek alá a herceggyerekeket! Fiatalok ugyan, de sokkal rafináltabbak, mint elődeik!

Sok szerencsét!      

Yuriko, Takeru és Yamato

A Hikawa templomban Usagit kivéve összegyűltek a lányok. Ő az óvodás csoportját kísérte kirándulni. Rei éppen a teát szervírozta, amikor éles fékcsikorgás hallatszott a ház előtt. A lányok szinte egyszerre rohantak ki, hogy megnézzék, mi történt.

Mamoru érkezett lélekszakadva. Amint leállította a motort, kiugrott az autóból és a lányokhoz rohant.

-Mi történt? – kérdezte aggodalmasan Rei, de valamennyien izgatottak voltak. Mamoru idegessége rosszat sejtetett.

-Inkább menjünk be – mondta még kissé zilálva a fiú –, ott majd mindent megtudtok. Bunny is veletek van? – kérdezte, és körbejártatta a szemét az udvaron, majd választ várva a lányokra nézett.

-A csoportjával kirándul – felelte Makoto, miközben mindnyájan Rei szobájába mentek.

-Talán, jobb is így – sóhajtotta kissé megkönnyebbülten Mamoru. Elmesélte a négy lánynak a Yuriko-val való találkozást, majd megmutatta a levelet is. A lányok egymás után elolvasták az üzenetet.

-Azt hiszem az lesz a leghelyesebb, ha Bunnynak egyelőre nem szólunk erről – szólt elsőként Ami. – Így is elég rossz állapotban van, de ha ezt megtudja, végképp semmi esélyünk nem lesz a gőzelemre.

-Egyetértek – mondta komolyan Makoto. – A levélben az áll, még van időnk a felkészülésre. A legfontosabb feladatunk most az, hogy Bunnyt felrázzuk, és harcképessé tegyük.

-Ezt bízzátok rám – szólalt meg most Mamoru. – Akkor is megtenném, ha nem lenne ilyen fontos. Ezen kívül, én is örülök minden egyes napnak, amit vele tölthetek.

-Helyes! Mi nem leszünk útban, ebben biztos lehetsz! – kacsintott rá Minako.

-Ezt akkor tisztáztuk – vette át a szót Rei. – Én elmondom a fejleményeket Lunának. Minako, te beszélj Artemisszel. Ha Bunny elég erős lesz, őt is beavatjuk, rendben?

Mindenki egyetértett. Mamoru Rei-re bízta a levelet és távozott. Ami is elköszönt; sietett, hogy utána nézhessen az egykori Amazon Trió tagjainak. A csapat nem vetette el a velük való barátság gondolatát, de meglepetést sem akartak maguknak. Minako és Rei a nap hátralévő részét tanulással töltötték, Makoto pedig elkészítette a speciálisan a Harcosoknak fejlesztett edzéstervet. A levélről aznap többször nem esett szó.