7. Fejezet

Szemtől szembe

Beköszöntöttek a nyár első napjai. Az időjárás még kegyes volt ebben az időszakban; az ég minden nap derült, az idő pedig kellemesen meleg volt.

Usagi és Mamoru szinte minden napjukat együtt töltötték. Ha a munkaidő alatt nem is tudtak sokat beszélgetni, a nap végén mindent bepótoltak. Voltak esték, melyeken közös programokat szerveztek a többiekkel. Ami és Ryo rendszerint lemondták ezeket, hol a gyakorlatukra, hol a nyári tanfolyamra hivatkozva. Minako kicsit furának találta a dolgot. – Hogyan képesek még nyáron is tanulni? Nekik sohasem lesz elég a suliból! – mondogatta ilyenkor. Rei és Yuichiro mindig szívesen csatlakozott hozzájuk, és olykor Makoto és Minako is megjelent egy-egy közös találkozón, magukkal cipelve éppen aktuális barátaikat. Még két párost is rábeszéltek ezekre az estékre; Naru és Umino eleinte csak vonakodva fogadták el a meghívást, aztán kedvet kaptak a dologhoz, de Reika, aki ismét hazatért Európából, és Motoki egy percig sem kérették magukat.

-Ma van a napja – mondta komoran Rei.

A csapat a Játékteremhez közeli parkban gyülekezett, a szokatlanul nagy hőségben a szökőkút közelében kerestek felfrissülést. Luna és Artemis különösen rosszul viselte a nagy meleget.

Rei a lángokból megtudta, hogy Elenia hercegnő és Nehel herceg aznap estére tervezi első megjelenését. Az általuk kisugárzott negatív energia hatalmas mértékben megnőtt, de korántsem állapodott meg. Hatása a városban is érzékelhetővé vált; az emberek komor arccal jártak az utcán, barátságtalanok lettek és a balesetek száma is jelentősen megnőtt. Usagi és Mamoru a rengeteg kórházi tennivalótól kimerülve, fáradtan ült egymás mellett; a heti egyetlen szabadnapjuk nem sok jóval kecsegtetett. Bunny időközben tudomást szerzett mindenről és biztosította barátnőit; lelkileg is felkészült a harcra.

-Csak tudnánk, hol keressük őket! – sóhajtott fel Ami. – A computerem semmilyen támpontot nem tud adni, a negatív energia, úgy látszik, rá is hatással van.

-A Halott Hold Cirkusz helyén, pontban nyolckor – szólalt meg valaki a hátuk mögött, mire mindnyájan, egy emberként fordultak a hang irányába.

Az egykori Amazon Trió három tagja Yuriko, Takeru és Yamato állt az árnyékban. A társaság gyanakodva méregette őket.

-A királynő egykori támaszpontját akarják feléleszteni, és a saját céljaikra használni – fejezte be Yamato.

-Hmm, ez logikusan hangzik… – Ami két ujjába fogta állát, s elgondolkodva az újonnan jöttek felé fordult. – Tudtok esetleg még valamit mondani az ügyről?

-Nem sokat – folyatta Takeru. – Helios még csak annyit tett hozzá, hogy ma este nem akarnak támadni, csak a terepet mérik fel.

-Azt gondoltuk, jobb, ha ezt ti is tudjátok – jegyezte meg Yuriko. – Már nem vagyunk ellenségek.

-Legalábbis szerintünk nem – fűzte hozzá Takeru.

A kis csapat összenézett, majd mosolyogva hellyel kínálták új barátaikat.

-Már régóta érdekelne – fordult Takeruhoz Minako. –, Helios hogyan képes üzenetet küldeni nektek? Rei nem érezte az auráját.

-Nem is érezhette – felelte a fiú –, ugyanis az álmainkon keresztül juttatja el az információkat.

-Pegazusként üzen – magyarázta Yuriko. – Mindhárman ugyanazt álmodjuk; az Álmok Erdejében állunk, emberként. Az erdő sötét és csak mi négyen vagyunk ott. Helios egyszerre mindhármunkhoz beszél, de még sohasem mutatkozott emberként.

-Személyesen is megjelenik majd, ha eljön az ideje – vette át a szót Yamato. – A dolgok, úgy tűnik rossz irányba fognak fordulni, legalábbis ő erre utalt.

-Pontosan mit mondott? – kérdezte kíváncsian Mamoru.

-Azt – ismertette a férfi –, hogy csak akkor lép közbe, ha az valóban szükséges lesz. S ha ez bekövetkezik, segítséget is hoz magával, az Új Kor Harcosait.

-Az Új Kor Harcosai?! – A két macska hitetlenkedve, kérdőn nézett egymásra. Luna mentegetőzve fordult a kis társasághoz – Még sohasem hallottunk róluk, fogalmunk sincs, kik lehetnek ők.

-Nos, a lényeg, hogy a hercegék ma megtartják a terepszemlét – összegezte a tényeket Makoto. – Erről mi sem hiányozhatunk!

Mindenki egyetértően bólogatott. Megbeszélték a részleteket, aztán szétszéledtek. Lunáék is elillantak, információkat akartak szerezni az Új Kor Harcosairól. Csak Bunny és Mamoru maradt még és a három új beavatott.

-Bárhogy is lesz, legyetek nagyon óvatosak! – mosolygott a lányra Yuriko, majd felállt. A két férfi követte példáját, elköszöntek és távoztak.

-Rossz érzésem van – mondta halkan Bunny és fiúhoz bújt.

-Igen, nekem is – felelte Mamoru és szorosan magához ölelte a lányt.

Yuriko megborzongott, ahogy az elhagyott terület felé közeledtek. Yamato észrevette tétovázását és bátorítóan átkarolta a vállát. Takeru elvigyorodott; ő már sokkal régebb óta tisztában volt azzal, hogy két barátja mit is érzett egymás iránt, mint azok ketten. Azonban amint odaértek a romok elé, lehervadt ajkáról a mosoly.

Az egykori Halott Hold Cirkusz romjai sötéten meredeztek a lenyugvó Nap fényében. A kísérteties hely némán őrizte az egykori események emlékeit. Amióta visszatértek az Álmok Erdejéből nem merészkedtek e helynek még a közelébe sem. Tudták ugyan, hogy Nehellenia többé már nem árthat nekik, mégis attól féltek, ezen az elátkozott helyen új erőre kaphat és megfoszthatja őket boldog, emberi életüktől. Másrészt nem tudták, mi történhetett az Amazon Quartettet alkotó négy leányzóval, erősen tartottak attól, hogy ők talán ismét a királynő hálójába estek.

Még bőven volt idő nyolcig, mégis mindenki a megbeszélt időpontnál hamarabb érkezett a helyszínre Mamoru és Bunny önkéntelenül megfogták egymás kezét, és közelebb húzódtak egymáshoz. A négy lány tágra nyílt szemmel bámult a beálló est fényeiben még rémisztőbbnek ható romokra. A két macska a helyszíntől kissé távolabb állt meg. Nagyon remélték, a mai találkozás során tényleg nem kerül sor összecsapásra.

Ami a computerével figyelte a negatív energia erősödését.

-Egek! – sóhajtott fel egy idő után. – Az általuk kibocsátott negatív erők mértéke már jóval meghaladta Nehellenia egykori, legnagyobb erőkapacitását!

Az est leszállt, s szinte azonnal teljes sötétség borult a Halott Hold Cirkusz maradványaira. A szél is feltámadt, halk fütyülésén kívül egy hang sem hallatszott. A városra halotti csend borult.

Rei Takeruékhoz fordult.

-Jobb lesz, ha ti most elmentek – mondta. – Ha ez a két gyerek már most erősebb az anyjánál, semmi jóra sem számíthatunk. Ti végképp nem, hiszen az ő szemükben árulók vagytok.

-Igazad van – felelte gondolkodás nélkül Takeru. – Nem szívesen próbálnám ki a számunkra tartogatott bosszújukat.

-Egyetértek – helyeselt Yamato is. – Sok szerencsét! – mondta, majd Yuriko-t átkarolva elindult.

-Úgy tűnik, szükségünk lesz rá – szólt halkan Makoto, aki Ami válla felett megdöbbenve figyelte a computeren egyre magasabb szintet elérő két diagrammot.

A képernyőn hirtelen abbamaradt a két oszlop növekedése, s ezzel egy időben a Cirkusz romjait hatalmas, vakító fényár borította el.

-Gyerünk! – kiáltotta Minako és a magasba emelte pálcáját.

A többiek is hasonlóképpen cselekedtek, majd a bolygók erejét segítségül hívva átváltoztak.

-Merkur köd ereje!

-Mars köd ereje!

-Jupiter köd ereje!                                  RAGYOGJ FEEEL!!!                                                

-Venus köd ereje!

-Holdfény ereje!

Miután mindenki harci díszben állt, és a rózsa segítségével Mamoru is átváltozott, Sailor Merkur ismét a computerén kirajzolódó ábrákat figyelte. Kisvártatva összecsukta az apró laptopot, a társaihoz fordult, s csak ennyit mondott

-Jönnek.

A Cirkusz egykori épületét még mindig erős fény borította. A fehérségben két karcsú alak sziluttje jelent meg, s ezzel egyetemben a negatív energia is szinte kézzelfoghatóvá vált. A vakító fényesség lassan kihunyt, s a levegőben lebegő két alak teljesen láthatóvá vált.

Elenia hercegnő és Nehel herceg szinte tükörképei voltak egymásnak, és megszólalásig hasonlítottak anyjukra, Nehellenia királynőre. Mindkettejüknek hosszá, hullámos fekete haja és csontig hatoló, gonosz pillantása volt. Míg a lány frizurája csaknem teljesen megegyezett Bunnyéval, a herceg hajkoronája lazán összekötve omlott a hátára, homlokukon ott ragyogott a Hármas Félhold jele. A hercegnő hosszú, sötét ruhát viselt, bátyja szintén sötét öltözetét koromfekete palást egészítette ki.

Nehel herceg végigjártatta tekintetét az egybegyűlteken.

-Szóval ti lennétek a Fehér Hold Harcosai? – kérdezte maró gúnnyal. – Nevetséges!

-Jót fogunk játszadozni velük! – kacagott a hercegnő.

A fiú lassan leereszkedett a földre és Sailor Moon felé indult. Tuxedo Mask azonnal a lány elé állt és palástjával védelmezően eltakarta őt. Nehel megállt előttük.

-Mily bájos! – mondta, s ajkán gonosz kis mosoly jelent meg. – Szóval te vagy Sailor Moon, a Múlt hercegnője, a Jövő királynője…

-Endymion, a Jövő bölcs királya…, hmm? Te még itt is a védelmedbe veszed ezt a jelentéktelen kis békát? – lépett hozzájuk ugyanolyan gúnyos mosolygással Elenia

A Harcosok fenyegetően körbefogták a két jövevényt, mire a hercegnő hangosan felkacagott.

-Ugyan, ugyan, drágáim! Hát ti sem tértek jobb belátásra?

Nehel, szürke szemeivel, továbbra is Sailor Moon arcába bámult. – Micsoda igazságtalanság! Míg anyánk az Új Hold árnyékában raboskodott, te vígan élted az életed és gazdagítottad a királyságodat, mellyel még több kínt okoztál neki!

-Pedig az Ezüst Kristály nélkül semmire sem mentél volna, mert anélkül csak egy kis senki vagy – folytatta Elenia. – Anyánknak sikerült elvenned az erejét, de velünk nem lesz ilyen könnyű dolgod, Felség!

-Most nincsenek veled a gyerekeid, hogy erőt adjanak neked – tette hozzá gonosz vigyorral a herceg.

A két körbezárt testvér egymás hátának dőlve eltűnt a Harcosok szeme elől. A csendet Nehel hangja törte meg.