8. Fejezet

A jel

Usagi magábaroskadva ült az ágyán, a szembesülés óta nem találta a helyét. A lányok és Mamoru ugyan biztosították őt; nem hagyják, hogy valami baja essen, ám ez cseppet sem változtatott rossz előérzetén. Folyton a herceg jéghideg, gyűlölettől fénylő tekintete járt a fejében… Ez a két iker olyan félelemmel töltötte el, amelyet még sohasem érzett. Nem tudta megmagyarázni az okát, de attól tartott, családját is nagy veszély fenyegeti. A negatív erők hatása őket is utolérte; szótlanok, komorak és ingerültebbek lettek. Bunny akárhogy törte a fejét, nem tudta, hogyan segíthetne rajtuk. Luna sem talált megoldást, ő is épp olyan tanácstalan volt, mint a gazdája.

Az sem ment ki a fejéből, amit a herceg a gyerekeiről mondott. Ezek szerint Chibi-Chibi is az ő gyermeke lenne? De hogy lehetséges ez? Hiszen Setsuna azt mondta, hogy Chibiusa a királyi pár egyetlen lánya! Bunny teljesen összezavarodott. A kérdések egyre csak szaporodtak a fejében és ő egyikre sem lelt választ. Nem tudta, mit tegyen, kihez forduljon.

Elővette szív alakú, aranylóan csillogó brossát, és az ablakhoz lépett. Tisztán emlékezett arra a percre, amikor barátai átadták erejüket, s ő először változott át Eternal Sailor Moon-ná. Akkor is Nehellenia ellen küzdöttek…

Újból kétségek kezdték gyötörni. „Hogy lehetnék éppen én a Jövő királynője? – gondolta keserűen, – Minden bajnak én vagyok az oka, hogy lehetnék így uralkodó?! Még a családomat sem vagyok képes megmenteni! Kérlek – fohászkodott az égre emelve tekintetét. –, segíts és adj erőt nekem!”

Ebben a pillanatban valami különös érzés lett úrrá rajta, s a bross ragyogni kezdett a kezében. Bunny, maga sem tudta miért, kiment a szobájából és elindult felfelé, Chibiusa egykori szobájába. Az apró helyiségbe lépve ezernyi emlék rohanta meg. Szinte fájdalmasan hasított belé a felismerés; nem is magát, hanem Chibiusát félti valamitől, amit még ő maga sem ismert. „Ugyan már, te lány – torkollta le saját magát. –, mi jut eszedbe! Chibiusát nem fenyegeti veszély. Boldogan él és virul a Jövőben.” Ám az érvelés mégsem tudta megnyugtatni.

Az éjjeliszekrényen ott állt az a kristálygömb, melyen keresztül Chibiusa Pegazussal beszélgetett. Usagi nem értette, hogyan, s miért került vissza ide, hiszen Helios távozásával, a gömb is eltűnt. Leült az ágyra és a halványan pulzáló brossra pillantott. Hirtelen elnehezedtek a szemhéjai, s borzasztó fáradtság tört rá, s váratlanul egy rég elfeledettnek hitt, ismerős hang szólalt meg a fejében. Egy hang, melyet évek óta nem hallott, s melynek tulajdonosa akaratlanul is Chibiusát juttatta az eszébe.

-Jöjj Királynőm! – hívta őt a hang. – Gyere velem!