Első rész
michiko 2006.03.31. 11:03
13. Fejezet
Menekülés
Amint a Harcosok lekötötték a két idegen figyelmét, Artemis egy titkos kijáraton keresztült kivezette a királyi családot, lányával és Lunával együtt. Amíg a Király, párjával és a jegyesekkel a Kristály Terem felé igyekezett, Luna és Diana a gyerekekért sietett.
Kis idő múlva csaknem mindannyian a teremben gyülekeztek.
-A kis hercegnő és Minerva eltűnt! – közölte kifulladva Diana. – Sehol nem találom őket.
-Nyugodj meg – csitította a Királynő –, ők már biztos helyen vannak.
-Soha nem hittem volna, hogy a szóbeszédnek bármiféle valós alapja lehet – jegyezte meg Helios, miközben karjával a rohanástól kifulladt Chibiusát tartotta. – Tehát Nehellenia királynő gyermekei mégis léteznek!
-Léteznek – felelte komoran a Király –, és erősebbnek tűnnek minden eddigi ellenségünknél.
-Felség, nincs sok időnk – szólalt meg türelmetlenül Artemis. – Aktiválnunk kell a Kristályt, s a Múltba küldeni a gyerekeket és az Új Kor Harcosait, mielőtt ők ketten ideérnek!
-Igazad van – bólintott Endymion. – Nincs vesztegetni való időnk! – Feleségére nézett, aki egy bólintással válaszolt a Király tekintetére, majd a terem egy távol eső, sötét sarka felé indult
-Készen álltok? – fordult Endymion Helios és Chibiusa felé.
-Mégis mire? – kérdezte gyanakodva a hercegnő, akit kétségbe ejtett ez a nagy feszültség és kapkodás.
-Heliosszal, az öcséddel, Dianával, Phaetonnal és az Új Kor Harcosaival vissza kell térnetek a Múltba. Most ne kérdezz többet! – intette le lányát a Király, Chibiusa bizonytalan tekintetét látva. – Helios majd mindent elmagyaráz neked – Majd a fiúhoz fordulva folytatta. – Cselekedj a megbeszélteknek megfelelően és viseld gondját a hercegnőnek!
-Szavamat adom! – felelte eltökélten Helios.
-Ne feledd, mire Nehel és Elenia utánatok mennek a Múltba, készen kell állnotok! Nektek is, és a Múlt Harcosainak is. Csakis a két, egyesített csapat győzheti le őket!
A fiú bólintott, a Király pedig Helios vállára tette a kezét. – Köszönöm, fiam! – mondta halkan.
A Királynő visszatért a csoporthoz, négy fiatal, harci uniformisos lány kíséretében. Jobb kezében az Ezüst Kristály, baljában pedig az Arany Kristály szikrázott.
-És veletek mi lesz?! – kiáltott fel Chibiusa. – Nem maradhattok itt!
-A Kristályt itt kell aktiválni, ahhoz, hogy ti a Múltba utazhassatok. Miattunk nem kell aggódnod – felelte Serenity és átkarolta a lányát. – Az, hogy titeket biztonságban tudhatunk, erőt ad a küzdelemhez. Nagyon vigyázz Atyminos-ra és magadra is, kicsim!
-Megígérem! – suttogta a hercegnő anyját átölelve.
Endymion a lányához lépett.
-Sajnálom, hogy így végződött az eljegyzésed – szólt halkan a lányra mosolyogva. Chibiusa viszonozni próbálta a mosolyt, ám szemében már könny csillogott. – Nagyon vigyázz magadra! – súgta gyermekét átölelve a Király.
Serenity lehajolt kisfiához. Atyminos herceg szokatlanul komolyan viselte a történteket. Semmit sem kérdezett, csak szorosan anyjához bújt. – Légy jó kisfiú! – súgta a Királynő átölelve a kis herceget. Megpróbált uralkodni érzelmein, de érezte, nem bírja sokáig visszatartani a könnyeit. Endymion lépett hozzájuk. Leguggolt fia elé, rámosolygott és megcirógatta a haját. – Fogadj szót a nővérednek és Helios-nak. Rendben?
Atyminos széles mosollyal bólintott, átölelte apját, majd Chibiusához szaladt.
Luna és Artemis is elbúcsúztak gyermekeiktől, a lelkükre kötve, hogy mindenben segítik a hercegnőt és a Múlt Harcosait.
-Chibiusa – karolta át a hercegnőt Endymion, majd rákacsintott a lányára –, üdvözöld Bunnyt és Mamorut a nevünkben!
-És a Harcosokat is! – tette hozzá Serenity és mosolyogva a férjébe karolt.
Miután minden készen állt, Endymion Helios kezébe tette az Arany Kristályt.
-Ezt most ismét a gondjaidra bízom – mondta a fiú kérdő pillantását látva. – Tudom, a megfelelő időben még nagy hasznát fogod venni. Emellett szükségetek lesz rá, hogy az Ezüst Kristállyal egyesítve új erőt adjatok a Múlt Harcosainak.
Miután a második Holdkristályt átadta a lányának, a Királynő néhány lépésre eltávolodott a terem közepén álló csoporttól és a magasba emelte Holdjogarát. Az jogarba ágyazott Ezüst Kristály nyomban felragyogott.
-Ezüst Kristály ereje! – kiáltotta Serenity. – Vezesd őket a Múltba!
A kis társaságot vakító fénybúra vette körül, majd egy szempillantás alatt mindnyájan eltűntek a teremből.
A Királynő lassan leengedte a jogart. Endymion hozzá lépett és gyengéden átölelte.
-Minden rendben lesz – mondta halkan, s bíztatóan megszorította párja reszkető kezét.
-Tudom – felelte ugyanolyan csendesen Serenity, majd alig hallhatóan hozzátette: – Remélem!
|